56.rész

...Scooter nyitott be.
-Hali gyerekek!Bocs ,hogy zavarok de meghozták a kaját!-kacsintott rám.Hát ezt nem hiszem el.Ezért kell zavarni?! Na mind jobb ha megyek.
-Oké egy pillanat!-mosolyogtam rá majd kiment.
-Nekem mennem kell!-mondtam szomorú tekintettel Jussnak.
-Nekem is ugyanis én vagyok a sztár vendég!-kacsintott rám.Egy csókkal búcsúztunk és elindultunk 2 különböző irányba.Én leültem anyáék mellé,Jussy pedig fel a színpadra.Három számot kellett játszania.Az első a one less lonley girl volt majd a one time következett.Mind a 2őt egy széken gitárral a kezében játszotta.A harmadik előtt megszólalt:
-Ezt a dalt nem rég írtam annak a lánynak akit a legjobban szeretek és most is itt ül a vendégek között!Christina Meyer!-mondta majd felém mosolygott.Én is elmosolyodtam.Anyáék rám nézek és ők is mosolyra húzták a szájukat.Jussy eljátszotta azt a számot amit nekem a kanapéknál.Az egész számot végig mosolyogtam és Juss gyönyörű szemeit néztem.Szerelmesen csillogtak.És most biztos voltam benne ,hogy engem szeret.


                                                                  ***Justin sz.sz.***


Miután eljátszottam a számot levágtattam a színpadról és Chrisékhez futottam.Szerencsére annál az asztalnál volt egy üres hely.Leültem.
-Jó voltál öcsi!-adott egy pacsit Scoot.
-Bizony!-helyeselt Victoria és Chris.Rájuk mosolyogtam.
-Köszönöm!-mondtam.Én már ettem úgyhogy csak figyeltem ahogy befejezik az evést.Mikor Chris megette félre hívtam.
-Ma megyünk vissza Atlantába...te is jössz?-kérdeztem tőle.
                

                                                       ***Chris sz.sz.***
ÁÁ most mit mondjak?Nem szeretném itt hagyni anyát,de Justint se szeretném elengedni.De várjunk csak...Scooter anya pasija de egyben Justin menedzsere szóval ő se lehet 2 helyen egyszerre.Vagy Justinnal vagy anyával.
-Egy pillanat csak kérdezek anyától valamit!-mondtam mire Jussy bólintott.Oda szaladtam anyához és mondtam ,hogy beszélni akarok vele ezért félre mentünk.
-Anya...Scooter ,hogy lesz 2 helyen?-néztem rá.
-Hogy érted?-nézett rám furán.
-Hát hogyha a barátod és Justin menedzsere akkor nem lehet itt is és Atlantába!-magyaráztam neki mire ő nevetett egyet.-Mi olyan vicces?
-Mi is kiköltözünk Atlantába!-mosolygott.Tátva maradt a szám.Legbelül ugráltam.
-Ez az!-vigyorogtam.Anya vissza ment a helyére én meg rohantam Jussyhoz.A nyakába ugortam.
-Mi van?-kérdezte vigyorogva.
-Kiköltözünk Atlantába!-öleltem tovább.Ő is még jobban magához szorított.Kézen fogva mentünk vissza.Vigyorogva ültünk e a helyünkre....

55.Rész

55.rész

A földszintig cipeltek.Majd onnan a színfalak mögé vittek ahol sötétség volt.Hirtelen nekimentem valaminek:

  -Áááu..-kiáltottam mire a két férfi hangos nevetésbe kezdett.Valaki más is nevetett.Hirtelen felkapcsolták a villanyt:

  -Chaz?-kérdeztem miközben a fejemet fogtam.

  -Szia Christina.-mondta és megölelt.

  -Te meg mit keresel itt?-kérdeztem.

  -Majd meglátod.Egyenlőre csak gyere velem.-mondta és megfogott.Végigcipelt egy hosszú folyósón majd egy ajtó elött megállt.Kinyitotta az ajtót elöttem és leültetett a kanapéra:

  -Itt várj.-mondta és kiviharzott a szobából.Körülnéztem a szobába,de nem álltam fel.Hirtelen két meleg kér ölelt át felülről:

  -Meglepetés.-súgta a fülembe egy ismerős hang.

  -Justin?-kérdeztem felismerve a hangot és felnéztem.

  -Szia kicsim.-mondta és megcsókolt.

  -Hát te meg mit keresel itt?-kérdeztem..

  -Én..egyszerűen csak jöttem,hogy vigyelek haza.Szerencse,hogy Scooter becsajozott.-mondta Justin és huncut mosolyt vetett rám.

  -Szóval összeesküdtetek ellenem.-mondtam neki és nevettem egyet.

  -Ja igen..írtam neked egy számot..-mondta és elővette a gitárját majd énekelni kezdett:

   She’s my Latin Girl..She’s my Latin girl.

   I was ont he beach(yeah)

   I was on Vacaiton

   I was doing nothin

   I was just sitting patient..-énekelte a sorokat.

  -Köszönöm szépen.Ez gyönyörű.-mondtam és újabb csókkal dícsértem meg.

  -És igaz..-mondta majd újra megcsókolt.Épp abbahagyta a csókot mikór valaki benyitott az ajtón..

54.Rész

54.rész

Egy hófehér térdig érő,ujjatlan ruha volt rajta.A derekánál egy öv díszítette.Ezr még ő tervezte.A ruha mellé egy fehér magassarkú szandált vett és egy kis fehértáskát.Kiült a mosoly az arcomra.Most először mióta itthon vagyok.

  -Én azthittem,hogy vendéglőbe megyünk nem pedig az esküvőtökre.-mondtam neki és elnevettem magam.

  -Ajj Christina.-mondta és ő is elnevette magát.Odajött hozzám és megölelt.

  -Szeretlek.-súgta a fülembe.

  -Én is nagyon.-mondtam.Minden haragomat és bánatomat elfelejtettem.Megint újra éreztem,hogy van valakim.Méghozzá két valakim,akiket nagyon szeretek.Ez a két valaki Justin és anya.Ők jelentik nekem a világot.Nem is  tudom,mi történne velem ha egyiküknek valami baja esne,vagy istenments’ elveszteném őket.Az ölelésnek vége szakadt.

  -Indulnunk kell.-mondta anyu mosolyogva és az ajtó fele mutatott.Én csak bólintottam egyet és elindultam.Beültünk a kocsiba.Anyu a volán mögött én meg mellette.Beindította az autót és elindult a város legeslegjobb éttermébe amit csak eltud magának képzelni az ember.Három emelet.A legjobb zenék.És minden pénteken egy sztárt hívnak meg koncertezni.Hát ez dióhéjban a RockIsDestiny étterem.Ma pont péntek van. Elfogott a kiváncsiság,hogy ma mien sztárt tuszkolnak be a rajongók közé.Hirtelen leállt a motor:

  -Megérkeztünk.-mondta anyu és szedelőzködni kezdett.

  -Oké.-mondtam én is és kiszálltam a kocsiból.Anyu bezárta az autót és elindultunk a hatalmas épület fele.Mikórr beléptünk egy kedves arcú pincér várt.De valahonnan ismertem.Megnéztem a névtábláját.Chaz volt ráírva.Najó.Most azonnal elfelejtek minden gondolatot és nyugodtan megvacsorázok anyával és Scooterrel.A pincér elkisért az asztalunkhoz ami a harmadik emeleten volt.Scooter már ott ült.Mi is leültünk.Anyu megcsókólta és leült mellé.Scooter a kezét nyujtotta,de látszólag felismert:

  -Szia…-nyújtotta a kezét és mondta volna a nevemet,de én félbeszakítottam.

  -Szia Scoot.-mondtam és elnevettük magunkat.Any csak értetlen pillantást vetett rám:

  -De..ti..honnan..mi..de…hogy?-mondta ki a szavakat,de nem volt képes egy ép mondatot összeszedni.

  -Hát ..tudod anyu az úgy volt,hogy…hát ő Justin Bieber,vagyis a barátom főnöke.Justin énekes.És innen ismerjük egymást.-magyaráztam el neki a történetet.

  -Értem.-mondta és elnevette magát.Hirtelen valaka a földszinten fellépett a színpadra és rövid beszédet tartott:

  -És akkor figyelem.Most jön a minden péntek estére megigért StarMix.Jöjjön az eheti adag.-mondta és eltünk a színfalak mogott.Mirtelen két benga állat pasas állt a hátam mögé és úgymond kérdezetlenül  is megfogtak és cipelni kezdtek,mint egy túszt:

  -Megtudhatnám mégis hova visznek?-kérdeztem kissé hisztis hangon

  -Majd meglátod.-mondták egyszrre és vittek tovább..

53.Rész

53.rész

Miután letette elraktam a telefont.Anya hirtelen felszólalt:

  -Akkor ugye nembaj,hogyha a kanapén alszol?-tette fel a kérdést mire nekem az agyamba szállt a méreg és krokodil könnyekkel a fürdőbe rohantam.Magamra zártam az ajtót.A hatalmas fürdő tele volt pakolva képekkel meg férfi parfümökkel.Szét se néztem és a kád felá lépkedtem.Leültem a szélére az arcomat a kezembe temettem.A könnyeim újra  mosni kezdték az arcomat.Hirtelen valami a fejembe esett.Felnéztem,hogy honnan jöhetett.Megpillantottam a fejem felett levő polcot.Tele képekkel.Mivel magasan volt nem láttam mien képek.Gyorsan a padlóra szegeztem a tekintetemet.A fehér szőnyegen észrevettem egy kicsi képrámát.Odahajoltam és felemeltem.A kép háttal volt.Apró betűvel valami bele volt vésve.Nehezemre esett könnyes szemekkel kibetűzni de valahogy sikerült.A felirat ez volt:S& V.

  Majd miután kibetűztem megfordítottam a képet.A szemeim kitágultak.Megismertem a férfit aki anyu mellett volt.És nem is akárki volt.Jól ismertem.Scooter volt az.Justin főnöke.Ezt nem hiszem el.Visszatettem a képet a polcra és a kagyló felé hajoltam.Eresztettem a markomba egy kis hidegvizet és az arcomra fröcsköltem.Aránylag ez lenyugtatott.Megtöröltem az arcomat és kinyitottam az ajtót.Kimentem a fürdőből és lementem a nappaliba.De anya nem volt sehol.Eltakarította a kanapéról az összes papírját és az ágyat is megvetette.Megnéztem az órát,de elég korán volt.Beballagtam a konyhoba és tölttem magamnak egy pohár meggylevet.Visszaballagtam a nappaliba és előkerestem a távirányítót.Végigvittem az összes adón de egyik sem bizonyult érdekesnek.Éppen kikapcsoltam a tévét mikór anya a nevemet kiáltotta:

  -Christinaa..-kiáltotta.

  -Igen?-kiáltottam vissza flegmán.

  -Bejönnél a szobámba?-kérdezte.

  -Jövök..-mondtam unott hangon.Felálltam a kanapéról és anyám szobája fele ballagtam.Mikór benyitottam anyu az ágy elött álldogált és két ruha között licitált.

  -Te meg mit csinálsz?-kérdeztem tőle,de nem mintha érdekelt volna.

  -Hát,úgy gondoltuk a kedvesemmel,hogy ma este elmegyünk a RockIsDestiny vendéglőbe és evel kihasználva az alkalmat megismeritek egymást.-mondta és az arcomat fürkészte,hogy lássa mien képetvágok hozzá.De én csak felvettem a szokásos pókerarcot és válaszoltam neki:

  -Ha muszály…-mondtam neki.De eközben belül ordítani tudtam volna.Hiszen én ismertem Scootert.Visszamentem a bőröndömhöz és kikerestem belőle valami türhető cuccot.Végül egy fehér csőnadrágnál és egy lila hosszított blúznál maradtam.Mellé egy fekete magassarkú szandit illesztettem.Egy kis válltáskát kerestem elő a bőröndöm mélyéről.Betipegtem a fürdőbe és kisminkeltem magam.Már mindennel készen álltam mikór anya jött elő a szobából..

52.rész

-O kicsim ne sírj!-ölelgetett.Apu nem csinált ilyen.Csak Barbarát.Ettől még jobban sírtam.Anya betessékelt a házba és leültetett a kanapéra.Ő is leült mellém.
-Mi a baj?-simogatta a hátam.
-Apa...Barbara...Jasmine...-dadogtam bőgve.
-Mi van velük?-kérdezte értetlenkedve.
-Velem nem is foglalkozott...-felálltam és körbe-körbe jártam a lakásban.-...apa csak Barbarával foglalkozott engem meg le se szar...-öntöttem ki a szívem.
-Oh..kicsim...mindjárt jövök.Főzök neked valamit!-megsimogatta az arcom és eltűnt a konyha legmélyén.Vissza ültem a kanapéra és vártam anyát.Elkezdtem gondolkodni az életemen...hogy vajon észre vették-e ,hogy eljöttem...de biztos nem mert nem hívtak..vagy csak nem is hiányzok nekik.Anya megjelent egy bögrével a kezében.Belekortyoltam de nem bírtam többet.Mentatea.Justin is mentateát csinált nekem.Oh mennyire hiányzik.Megint elkapott a sírás.Kénytelen voltam felrohanni a szobámba.De mikor benyitottam nem hittem a szememnek.Minden átrendezve,a felek átszínezve zöldre és nem tudtam mire véljem.
-ANYA!-kiabáltam a könnyes szemeimmel anyának.
-Igen kicsim elfelejtettem mondani ,hogy van egy barátom-kiabált fel nekem.-és a te szobádban alszik!
A barátom szónál megakadt a fülem.Alig kaptam levegőt.Hogy mi?! Akkor az azt jelenti ,hogy...lesz még egy mostohám.Hát ez de jó.Á mért vagyok én ennyire szerencsétlen?!Itt se lesz jobb...talán ott kellett volna maradnom Justin miatt..de ő is Barbarának adott igazat..oh már nem tudom mit kellene csinálnom.Ekkor egy hang szólalt meg a fejemen:"Azt tedd amit jónak látsz!Ahhoz menj vissza akit jobban szeretsz!" Hát ezzel előrébb jutottam.. Justint szeretem NAGYON.Barbarát és Jasminet utálom.Apát szeretem de ő Barbarát szeri jobban...Oh nehéz döntés!Megcsörrent a telefonom."Justin hív"-volt kiírva.

-Haló?-vettem fel.

-Chris hol vagy?-kérdezte aggódva.
-Justin?!Tudtam ,hogy apa nem fog felhívni..-mondtam halkan,letörve.-Amúgy vissza jöttem anyához!
-De miért?-kérdezett ismét.
-Tudod úgy vettem észre ,hogy senki se szeret...-kezdtem bele de Juss félbe szakított.
-De hát tudod ,hogy én szerelek!-mondta kedves hangon.
-Igen tudom de nem veled élek és nehéz olyan közösségben élni ahol nem szeretnek!-számoltam be.
-És..mi lenne ha...hozzánk költöznél?-kérdezte kicsit halkan.
-Justin én nem akarok terhetekre lenni...-mondtam neki pedig jó lett volna.
-De nem lennél teher...várj 1 percet és megkérdezem anyát!-mondta de mielőtt mondhattam volna valamit elment a telefontól.Vártam egy kisit majd vissza jött.
-Anya megengedte!-mondta és szerintem mosolygott.
-Hát..akkor...-dadogtam.
-Na lécci..már nem tudsz mit kitalálni!-mondta gúnyos hangon.
-Na jó legyen de egyezzünk meg ha zavarok akkor eltűnök!-mondtam a feltételeimet.
-Rendben!Akkor gyere!-mondta majd letette.....

51.Rész

51.rész

Ekkor hirtelen az ajtó kinyílt.Barbara lépet be rajta,majd utána apa meg Jasmine.Apu mérges pillantást vetett felém Jasmine arcán meg kárörvendő mosoly csücsült.Justin még mindig elhúzott szájjal nézett felém majd egy ’’sok szerencsét’’ képet vágott.Apa odajött hozzám és durván megfogta a karomat,ami fájt is egy kicsit:

  -Christina Meyer.-emelte meg a hangját és szikráztatta szemeit miközben egyre jobban szorította a kezemet.

  -Engedj el.-mondtam neki mérgesen.

 -NEM.-kiáltott oda.Eszembe jutott,hogy az hátam mögött van a kés amivel megkentem a kenyeret.Lassan és észrevétlenül odanyultam.Majd miután a kezembe szorítottam újra mérges hangon szóltam apuhoz:

  -Engedj el.MOST.-kiáltottam és felemeltem a kést.Apu gyorsan elengedett.Még mindig ideges volt.Látszott rajta,hogy ha keze ügyében lenne egy kés…:

  -Mit akartál aval a késsel?-kérdezte nyugodtan

  -Tudod te azt nagyon jól.Mostpedig,amíg ti itt sajnáljátok a kígyót..addig én felmegyek a szobámba.És ne merjen követni SENKI.Mondom senki.-kiáltottam nekik majd a késsel együtt felszaladtam a szobámba.Bezártam az ajtót,majd az ágyamba vetettem magam.Justin most nem próbált betörni a szobámba.Csak hagyta,hogy lenyugodjak.De inkább csak egyre idegesebb lettem.Hirtelen előkaptam a bőröndömet és összepakoltam a cuccaimat.Elővettem a laptopomat és foglaltam repülőjegyet Canadába.Ezután írtam egy levelet anyának.Miután elküldtem a laptopomat is betettem a táskájába.Az órára pillantottam.Éjjeli 12  óra.A repülő 2-kor indul.Halkan kinyitottam az ajtómat.Megfogtam a bőröndjeimet és a laptopomat.Majd Jessyt is az ölömbe vettem.Lassan lementem a lépcsőn és az ajtó fele indultam.Kimentem a főbejáraton és az autóm fele lépkedtem.Bepakoltam a cuccaimat és a repülőtér fele hajtottam.Nem volt nagy a forgalom.Ezért hamar odaértem a repülőtérhez.Becsekkoltam magam és a váróteremben kerestem egy ülőhelyet.Egy fél óra várakozás után megjött a gépem.Lassan felálltam a helyemről és a repülőgép bejárata fele mentem.Mikór felértem a repülőhőz megkerestem a helyemet.Leültem az ablak mellé és bámultam kifele.Bár nemsokat láttam hisz elég sötét volt.Majd negyed óra után a gép elindult.Lassan felszállt.Néztem kifele az ablakon és közben könnyek hagyták el a szememet.De tudtam,hogy mindenkinek ez lesz a legjobb.Lassan lecsuktam a szemeimet és álomba merültem..

                                                     .o.o.o.o.o.k.b. 2 óra múlva.o.o.o.o.o

A pilóta hangjára ébredtem.Mindenki tapsolni kezdett ezért én is.Felálltam a helyemről és a kijárat fele lépkedtem.Leszálltam a gépről és a csomagjaimért indulta.Az enyémek jöttek elsőnek.Levettem a bőröndjeinket,az enyémet és Jessyét,majd egy taxit hívtam.10 perc alatt érkezett meg.Betettem a csomagjaimat és megmondtam az uticélt.20 perc mulva anya hatalmas háza elött parkoltunk.Megköszöntem a fuvart és kifizettem.Kivettem a csomagjaimat és a ház fele indultam.Odaértam az ajtóhoz és bekopogtam.Anya nyitott ajtót:

  -Kicsim.Jajj de jó hogy itthon vagy.Hogyhogy hazajöttél?Egyáltalán jólvagy?-kérdezte miközben azt se tudta hogy örüljön vagy sírjon.De én válasz helyett könnyezni kezdtem,amiből valószínüleg rájött a lényegre..

50.rész

...apa nyitott be.Rögtön oda szaladt Barbarához amin nem lepődtem meg.Ott szánakoztak Jasmine-el és Jusinnal.Á elegem van..mindenki azt a kígyót sajnálja még Justin is aki elvileg szeret engem.Megfogtam a kulcsomat és kiléptem az ajtón.Elindultam a városi sétámra.Fogadjunk ,hogy észre se vették ,hogy eljöttem de hát mind1... Nézelődtem a városban mikor megcsörren a telefonom.Justin hív.Inkább kinyomtam a telefont és folytattam a sétám.Már kb. 2 órája sétálgattam mikor  megpillantottam azt az utcát amin keresztül jöttem mikor Justin zsarusat játszott.Húú akkor mennyit sétálhattam.Ideje visszamenni.Ekkor ismét megcsörrent a telóm.Justin.Nem akartam beszélni vele.Kikapcsoltam a telefont.Hazafelé baktattam azon az úton amelyiken jöttem.Mikor haza értem nem néztem körbe csak felszaladtam a szobámba.Mikor Justin betörte az ajtót azután vettünk újat.Bezártam és bevágódtam az ágyamba.Bámultam a plafont mikor kopogtak.Meg se mozdultam csak tovább bámultam fölfelé.
-Chris nyisd ki!-kopogott Justin.Felálltam és kinyitottam.Karba tett kézzel álltam előtte.
-Mi bajod?-kérdezte.
-Nem veszítek észre ,hogy Barbara egy álnok kígyó?-kérdeztem még mindig karba tett kézzel.
-Nem az...-ellenkezett.
-Neked...-mondtam alig halhatóan.
-Miatta nem vagyunk 1 család...miatta váltak el a szüleim...én mindig is utálni fogom!-vissza gondoltam azokra az időkre amikor  még egy normális család voltunk.Mikor minden szombaton terveztünk egy kirándulást.Mikor együtt szánkóztunk télen.Bár mind ez nagyon régen volt de mégis nagyon hiányzik.Ahogy  ezekre az időkre gondoltam elsírtam magam.És mind ezt Barbara miatt.Úgy gyűlölöm.
-Jól van ne sírj!-ölelt meg Juss.A vállán sírtam kb. negyed órát.
-Gyere menjünk le enni!-szóltam halkan.Ő csak bólogatott.Csináltam 2 sonkás szendvicset majd az egyiket Jussnak adtam.
-Apáék hol vannak?-kérdeztem a földet nézve.
-Kórházba vitték Barbarát!-mondta elhúzott szájjal Juss.Ekkor...

49.Rész:Nem vicces..

49.rész

Barbara mérges tekintete cikázott köztem és Justin között.Engem ért a nevetés és ahogy láttam Justint is de inkább visszafogtuk magunkat.Közben Jasmine is az ajtóhoz tapasztotta a fülét,hogy halgatózzon:

  -Christina Meyer.Ez megbocsáthatatlan.Nem elég,hogy elveszed Jasmietől Justint még követed is mindenhova?!!-mondta amire nekem leesett az állam.

  -Tessék?Én elvenni Justint?Mi ő egy játékbaba?És mi követtük?Ő játszott Sherlock Holmesosat nem mi.-fakadtam ki.

  -Ó igazán?-kérdezte Barbara.

  -Ó igen Barbara.Te is egy akkora kígyó vagy mint Jasmine.És ha tudni akarod nem vagy senki az én számomra.Hiába is teszed magad.És apunak is elmondom,mejd ő eldönti…-mondtam mire Barbara kivörösödött és visibálni kart nekem de odamentem és befpftam a száját.Rá akart lépni a lábamra de elhúzódtam és félrelépett.Elcsúszott a padlón és a földhöz vágta magát.Hataémas nevetésben törtem ki,mire Jasmien kirohant a szobából és az anyjához futott.Justin komolyabb mérges pillantást vetett rám,jelezve hogy ez nem volt vicces,majd odajött hozzám és felsegítette Barbarat.Ezután pedig feljött velem a szobámba és leültetett az ágyra:

  -Ez most nem volt vicces,.mondta komoly arckifejezéssel.

  -Tessék?Te viccelsz?-kérdeztem miközben elnevettem magam újra.Justin befogta a számat mire valaki hirtelen benyitott az ajtón..

48.Rész:Jasmine Holmes..

48.rész

Útközben beszélgettünk mindenféle hülyeségről és minden haramdik másodpercben hangos nevetésben törtünk ki mindketten.Nem tudtam hova visz Justin de nem is érdekelt.Az volt a fontos hogy vele vagyok.Hirtelen lépteket hallottam.Gondoltam hogy valaki idegen.De túl gyanús volt mert ahogy mi megálltunk a léptek is elvesztek.Hirtelen megszorítottam Justin kezét:

  -Mi a baj kicsi?-súgta a fülembe.

  -Azthiszem,valaki követ minket.És ha igazam van nem is akárki.-súgtam vissza válaszul.

  -És most mit tegyünk?-kérdezte.

  -ÖöÖö..még nem tudom.-mondtam és sétáltunk tovább,mintha misem történt volna.Mikór már majdnem a parkba értünk hirtelen elfordítottam Justint a sarkon,úgy hogy Jasmine ne vegye észre.Gyorsan befutotam az üzletbe Justinnal és az ablakon figyeltem a követőnket.Beletrafáltam.Jasmine nézett ki a fejéből minket kutatva.Idegesen rugott egyet a semmibe és átment az úton.Miután eltűnt a látóhatárból kijöttem Justinnal az üzletből és elnevettem magam:

  -Nalátod..-mondtam és nevettem egy nagyot.

  -Jólvan.-mondta és megcsókolt.Elindultunk vissza a ház felé.Mikór hazaértünk Jasmine még nem volt otthon.Levettem a pórázt Jessyről és elengedtem a házba.Justinnal levettük a cipőnket és a nappali kanapéján telepedtünk le.Hirtelen Justin dörzsölni kezdte a kezét:

  -Csak nem fázol?-kérdeztem nevetve.

  -Deigen.-mondta de a nevetés bujkált a hangjában.

  -Kérsz egy takarót?-kérdeztem és kinyujtottam neki a nyelvem.

  -Nekem ez is elég lesz..-mondta és az ölébe ültetett.Elnevettem magam és megcsókoltam.Justin elkezdett csikizni és meg hangosan nevetni:

  -Justin hagyd abba..-nevettem el a szavakat.

  -Mondtam,hogy visszakapod.-mondta és mégjobban csikizett.Hirtelen az ajtó nyilni kezdett,mi meg abbahagytuk a játékot.Jasmine trappolt be idegesen a konyhába mi meg nevetni kezdtünk:

  -Ti hogyhogy ilyen hamar?-kérdezte Jasmine idegesen.

  -Na mivan csak nem elvesztetted a nyomot?Hát mit ne mondjak..elég rossz nyomkövető pincsi válna belőled.-mondtam és Justinnal hatalmasat nevettünk újra.

  -Nagyon vicces..-mondta és felment a lépcsőn.Justin megölelt és felmutatta a hüvelykujját jelezvén egy JÓ VOLT szót.Én csak nevettem egyet.Bekapcsoltuk a tévét és unalmasan bámultuk az ekránt.Hirtelen az ajtó nyílt és Barbara lépett be.Köszönés nélkül felment Jasmine szobájába.Hirtelen Jasmine zokogása hallatszott az egész házban.Valaki jött le a lépcsőn.A tekintetemet oda szegeztem és….

47.rész Elaludtam

 ...Jussy mindenkivel kezet fogott. 2 órát ültek a székekben  és néztem őket de a szemeim felmondták a szolgálatot és lecsukódtak.


                                                               °°°°Kb. 2 óra múlva.°°°°


Az ágyamban feküdtem mikor felkeltem.De ,hogy kerültem én ide???Leszaladtam a lépcsőn és a konyhában megpillantottam Jasminet és Justint.Jasmine közeledett Jussy felé.Jussy is.Nem léptem közbe.Megvártam a végét...Mikor már majdnem össze értek az  ajkaik Justin ellökte magától.
-Bocs Christ szeretem!-és ki vett egy Red Bull-t a hűtőből majd kibontotta.Jasmine jött föl a lépcsőn mikor észre vett.
-Remélem örülsz!-és feltipegett a szobájába.-Örülök persze!-mondtam magamban.Majd leszaladtam Jusshoz.Háttal állt nekem.Oda settenkedtem és megijesztettem.
-Wááá!-üvöltöttem a fülébe. xD Szegény úgy megijedt ,hogy kiköpte a Red Bull-t.Elkezdtem röhögni.
-Takarítsd fel!-parancsoltam röhögve.Mérgesnek akart tűnni de nem sikerült neki.
-Ezt még vissza kapod!-mondta és közben mutogatott a kezével.
-Várom!-mondtam még mindig röhögve és kerestem egy felmosót.Feltakarítottam a kiömlött Red Bull-t majd vissza vittem a helyére.
-Amúgy te hoztál haza?-néztem rá a homlokomat ráncolva majd lesütöttem a szemem.
-Igen,mert  nem akartalak felkelteni!-mondta majd felemelte a fejem és szenvedélyesen megcsókolt.
-Köszöönöm!-súgtam a fülébe majd egy puszit nyomtam az ajkaira.
-Neked mindent édes!-súgta vissza.Jasmine vágtatott le a lépcsőn azzal az ürüggyel ,hogy beszélni akar Jussal.
-Bocs nem érek rá!-válaszolt Jussy.-Megyünk sétálni!
Rögtön vettem az adást és ide hívtam Jessyt majd felkaptam a kutya pórázt és indultunk is ki az ajtón.Egyik kezemben Jessy póráza amire ő is rá volt kötve ,a másikba meg JBiebs keze.Útközben....

46.Rész:Na de..

46.rész

De hirtelen pár rendetlen könnycsepp rontotta tökéletes arcát.Gyorsan odamentem hozzá és letérdeltem mellé.Egy gyengéd mozdulattal letöröltem a konnycseppet és az álla alá tettem a kezem majd felemeltem.Hatalmas könnyes boci barna szemeit az enyémre meresztette.Hirtelen és is éreztem pár könnycseppet előjönni de visszatartottam őket.

                                                  ++++Christina sz.sz+++++++

 Hatalmas barna szemeivel néztem farkasszemet:

  -Nem tőled függök.Hanem attól amitől én akarok.És az te vagy.-mondta majd lassan odahajolt hozzám.Hirtelen megcsókolt és játszani kezdett az ajkaimmal.A könnyeim lassan felszáradtak az arcomon és egy vidám mosoly jelent meg az arcomon.Erre ő is mosolyt villantott.Tökéletes arcvonalát megsütötte az alkony fénye.Végighúztam az ujjam az arcám amire ő megölelt és felhúzott a földről.:

  -Naszóval.Most muszály elmennem Usherhez a stúdióba.De van 10 perced.-mondta.

  -Mire is?-vontam fel a szemöldökömet.

  -Hogy felöltözz.Te kis butus.Mit gondolsz itthagylak?-kérdezte.Erre kinyújtottam neki a nyelvemet és elindultam a szekrényem fele.Gyorsan felöltöztem és kisminkeltem magam.Justinnal kimentünk a házból és beültünk a kocsiába.Percek alatt ott voltunk a stúdió épülete elött.Kézen fogva sétáltunk be a nagy épületbe.Mikór beléptünk a terembe Egy magas barna pasas állt Usherrel szemben.Én leültem a székre és figyeltem Justint ahogy odamegy a ’’nagyok’’ közé.

 

45.rész

..ha  jól láttam Usher volt kiírva.
-Pillanat fel kell vennem!-mondta amire én csak egy "oké" bólintást adtam.Félre ment és felvette.
                                                                  °°°°Justin sz.sz.°°°°
Felvettem mert Usher hívott.Azt mondta ,hogy Scooter ott van és ha minden jól meg a producerem lesz.Ennek nagyon örültem de nem akarom itt hagyni egyedül Christ.Vissza ballagtam hozzá.
-Hát....nekem...el kéne...de én nem akarok...-dadogtam össze-vissza de aztán  megöleltem.
 -Hát jól van...menj!-látszólag le volt törve.
-De nem megyek ha nem szeretnéd!-ajánlottam fel.
-Nem nyugodtan menj!Szia!-és már rohant is fel a szobájába.
-Chris állj meg!-kiáltottam utána de nem állt meg így utána mentem.A szobájának az ajtaja be volt zárva.Bekopogtam.
-Chris léccy nyisd ki!-kiabáltam  be neki.De nem jött válasz.
-Chris engedj be!-kiabáltam még egyszer de nem sok sikerrel.Ott dörömböltem még legalább egy 5 percet és ugyan azt hajtogattam de nem engedett be.Ezt megelégeltem  és próbáltam betörni az ajtót.Mikor 5.szörre mentem neki elengedett a zár.Christ a sarokba ülve találtam.De nem sírt vagy ilyesmi csak ott ült és bámulta a közös képünket.
-Chris...-mondtam majd oda ültem mellé.-Itt maradhatok veled!Te mindennél fontosabb vagy!
-Justin nem szeretném ha tőlem függne az életed!Menj ha akarsz!-mondta de még mindig a képet nézte.De....

44.Rész:Jasmine és az idegroham..

44.rész

Apu kilépett a konyhából és az ajtó fele ment.Gyorsan kinyitotta és az ajtón Barbara lépett be Jasmineal a sarkán.Barbara gyor csókot vetett apának.Jasmine meg felém lépett durva lépésekkel.Barbara kivonszolta aput az ajtó elé.Justin elbújt a konyhában és figyelte Jasminet:

  -Hollvan?Hool van?-kérdezte Jasmine répevörös képpel.

  -Áruld el Barbi mégis kit keresel?Ken nincs itthon..-nevettem rajta gúnyosan.

  -Tudod jól kiről beszélek te kis robanc.-vetette oda nekem pár oktávval hangosabb hangon.

  -Csak nem engem keresel?-lépett ki Justin.

  -Óh Justin.De örülök neked édesem.Tudom,hogy én kellek neked.-mondta és rögtön odafutott majd csókra készült,de Justin ’’durván’’ ellökte magától:

  -Jasmine kérlek…-mondta.

  -Ezéért a ribancért dobsz?-kérdezte bölcsen Jasmine.

  -Egy,Ő nem ribanc,mert akkor rád nem lenne mit mondani.Kettő pedig,nem nem miatta doblak.Hanem magad miatt.És most ha nem haragszol meg akkor szeretném ha elmennél.-mondta.

  -Hah….-szusszant fel Jasmine és durva lépésekkel kiment a házból.Beült a kocsiba majd elhúzott.Apa és Barbara jött be hirtelen az ajtón és ideges pillantást vetettek ránk..De mi csak mosollyal az arcunkon vonogattuk a vállunkat.Barbara kirontott az ajtón és apa meg utána.Ők is beültek egy kocsiba és Jasmine nyomába hajtottak.Justinnal hatalmas nevetésben törtünk ki:

  -Na ez jó volt.Most kettesben vagyunk..hmm…-nevette el magát Justin.

  -Mire gondolsz édes?-kérdeztem és viccből megütöttem.

  -Háát…azt nem egy nappaliban szokás..-mondta és röhögni kezdett.

  -Te kis dosznóó…-mondtam neki és megcsókoltam.

  -Ezt vehetem igennek?-kérdezte és csibészes mosolyt villantott.

  -Nem.Majd máskor.Apuék nemsokára itt lehetnek és a derekam is padló.-mondtam neki és elnevettem magam.

  -Naa…légyszííí..-mondta és boci szemekkel nézett.

  -Nem Justin.Most nem jó?-mondtam neki.Erre ő csak bólogatott.Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.Szenvedélyes frorró csókokat hagyott az ajkaimon mikór hirtelen megszólalt a telefonja.Kikapta a zsebéből és rápillantott..

43.Rész:Csodás vacsora...

43.rész

Apa állt az ajtóban egy olyan semleges tekintettel.Látszólag nem vett észre semmit.Justin gyorsabb,mint egy vámpír:

  -Sziasztok kölykök.-mondta és kisebb mosolyra húzta el a száját.

 -Szia apa.-mondtam halkan de vidáman.

 -Helo..-mondta Justin is.

 -Hé kölyök..nyugottan sziázhatsz..-mondta apu viccesen mire kezte fogtt  Justinnal és hangos nevetésben törtek ki.Apu felém hajolt,hogy megöleljen és én is ugyanzet tettem.De elfelejtettem,hogy fáj a derekam és visszaeste a kanapéra egy kevésbé hangos kiáltásal.

  -Áááu..-nyöszörögtem.

  -Mi a baj?-kérdezte apu aggódó pillantással.

  -Hát…-mondtam és Justinra pillantottam.

  -Nyögd már ki.Lehet hogy orvosra van szükséged.-mondta idegesen.

  -Nyugi már voltunk.Hát az volt,hogy megcsúsztam a lépcsőn  valami vízbe és leestem.Nagyon fájt a derekam.Justin bejött a házba a kiáltásomra és elvitt az orvoshoz.-mondtam el neki dióhéjban a történteket.

  -Húha..te aztán nem vagy semmi Christina.Kösz Justin.Hős vagy.-mondta és elnevette magát majd megint kezet fogtak.Apu a konyhába ment és a Barbara recepteskönyvében keresgélt valamit:

  -Apu ugye nem főzni készülsz?-kérdeztem meg tőle de közben a röhögőgörcs kerülgetet.

  -ÖöÖ..deigen.Mert ugye te most nem tudsz főzni Justin meg még annyira se.És Barbara pedig csak holnap jön haza.-mondta vidáman.

  -Apa én nem vagyok oda annyira a pizzáért de inkább rendeljünk aztJó?-kérdeztem de hangos nevetésben törtünk ki Justinnal.

  -De méééér?-kérdezte apu mint egy 5 éves kisgyerek.

  -Mert nem akarok tűzoltókat vendégül látni.Ugye megérted?-kérdeztem nevetve és közben Justint figyeltem.

  -Ez most….-mondta apu és elnevette magát.Már nem fájt a derekam ezért megpróbáltam felállni.De Justin visszatartott:

  -Mégis mit gondolsz hová mész?-kérdezte és rám tette a kezét evel megakadályozva felállásomban.

  -ÖöÖö..főzni?-kérdeztem tőle olyan ’’kérdésfelelet’’ hangon.

  -Na azt már nem.És semmi de..-mondta és felállt majd odament apuhoz,hogy segítsen neki főzni.Hát egy dolog biztos.Ma este nem lesz vacsora.Hirtelen Justin jött hozzám:

  -Chris?Mennyi vizet tegyek az edénybe,hogy laskát főzzek?-kérdezte.

  -Töltsd tele.De azért nem színültig.-mondtam neki és megpusziltam.Valahogy megfőzte

a laskát.Érdekes de tett bele sót is.Na mindegy aztán nekifogtak  a bolonyai szósznak.Justin felkötött magára egy konyharuhát.Azthittem megszakadok a nevetéstől.Ő csak fura pillantást vetett rám és puszit küldött.Mikór kész lett a vacsora valaki vadul csengetett az ajtón…

42.Rész:Szeretlek mindörökre!!!!!

42.rész

Justin épp tárcsázni próbálta Jasminet,mikór megfogtam a telefonját és kinyomtam.Elvettem tőle és a kezembe szorongatni kezdtem:

  -Ezt most miért csináltad?-kérdezte meglepetten.

  -Mert…nem azt akarom hogy befolyásoljalak.Vagyis ha te mellete vagy boldog akkor maradj mellette.-mondtam neki lesütött szemekkel.

  -Christina.Soha nem voltam senki mellett boldogabb mint melletted.Örökre melletted szeretnék maradni.Remélem te is..-mondta és boci szemekkel nézett.

  -Justin.Én  szeretlek.Biztos vagy abban,ahogy döntöttél?-kérdeztem könnyes szemekkel.

  -Biztosabb,mint bármibe is valaha.-mondta.

  -Akkor jó.-mondtam és visszaadtam a telefonját.Megint tárcsázta Jasminet.

                                                   +++Justin sz.sz+++

Tárcsáztam Jasminet.Harmadszori csengetésre felvette:

  -Szijjóka édesem.Már hiányoztál.Mért voltál olyan kis durcikás?-mondta hisztis plázacica hangon.

  -Jasmie…mondanom kell valamit..-mondtam halkan.

  -Na kezdjed cukorfalat…-mondta megint.

  -Mi..most …ettől a perctől fogva..szakítottunk…-mondtam keményen.

  -Tessék?De nekem már megvan a repjegyel holnapra.-mondta hisztisen lihegve.

  -Igen Jasmine..jól értetted.Szakítottunk.És  hogy ne érjen meglepetés Charis a csajom.-mondtam megint büszkén.

  -De..de…ááá haggyuk..pont aval a kis..caf..-mondta volna de letettem és többet fel se vettem..

                                          +++Chris sz.sz+++

Büszke pillantással figyeltem ahogy Justin kiosztja Jasminet.Mikór letette mosolygott egyet én pedig viszonoztam neki.Nagyot nyílalt a derekam ezért kisebb nyöszörgést hallattam.Justin észrevette és odahúzódott hozzám:

 -Mibaj édesem?-kérdezte.

 -Semmisem..most hogy ittvagy mellettem.-suttogtam a fülébe.Erre ő óvatosan megsimogatta a hátamat és hirtelen melegséget éreztem a számon.Az ő akjai rátapadtak az enyémre és szenvedélyesen csókolt.Hosszasan csinálta ezt és nagyon jó volt újra őt csókolni.Ekkor hirtelen az ajtó kinyílt.Justin gyorsan abbahagyta amit csinált és az ajtó fele szegezte a tekintetét ahogy én is..

41.Rész:Válaszolni nehéz..

41.rész

Nem tudtam mit akar az edénnyel.Inkább megkérdeztem tőle mielőtt fejbevágja magát.:

  -Justin.Te mégis mit csinálsz aval az edénnyel?-kérdeztem tőle.

  -ÖöÖöÖ..semmit.-mondta majd csinálta tovább.Hallottam ahogy bekapcsolja a tüzhelyet és vizet enged a lábosba.Várt egy picit,majd keresgélni kezdett a szekrényekben.Megint rákérdeztem.

  -Mit keresel?-kérdeztem megint.

  -Semmit.-mondta és úgylátszott megkapta.Egy kanalat is előszedett a fiókból és valamit kavargatni kezdett.Rossz volt,hogy az elválasztófal épp eltakarta a tevékenységét.Hirtelen két poharat szedett elő és odavitte a tüzhelyhez.Leállította a tüzhelyet és öntött valamit a poharakba.Kavargatni kezdte azt a valamit és valami mást eldobott.Majd hirtelen megjelent az ajtóban a két pohárral.Odalépett hozzám és a kezembe nyomta:

  -Tessék..-mosolygott és ideadta.

  -Köszi..-mondtam.

  -Vigyázz forró.-mondta  mikór elkaptam a kezem a forró csészétől.

  -Oké.De mi ez?-kérdeztem.

  -Hát azthiszem..menta tea.-mondta félősen.

  -De hát az a kedvencem.Justin ezért fáradoztál?-kérdeztem tőle viccesen.

  -Ne végre egy őszinte mosoly az arcodon.Máskülönben ez nem fáradtság.Érted mindent.-mondta és vigigsimította az arcomon puha kezét.Megint elmosolyodtam és beleittam a teába.Rögtön csókra húztam a számat mert kimaradt belőle a cukor.De vissza is húztam a számat nehogy észrevegye.

  -Na mien?-kérdezte.

  -…Jó..-mondtam eléggé hihetően.Ekkor ő is beleivott.Rögtönk vissza is köpte.Én csak nevettem rajta.

  -Miért nem szóltál?-kérdezte gúnyosan.

  -Mert nem akartalak megbántani-nevettem el magam.Erre csak nevetett egyet majd elment és az én teámba tett cukrot magának meg újat tett.Visszajött és mostmár ihatóvá avattuk a teát.Ahogy itta a teát a szemeit fürkésztem.Hirtelen egy könnycsepp jelent meg szemeimben:

  -Hé…mi a baj?-kérdezte Justin és letörölte a könnycseppet.

  -Semmi..-mondtam és reméltem letudtuk  a témát.

  -Csak úgy nem sír az ember.-mondta és átölelt félénken.

  -Én nem sírok..csak…-mondtam de elcsuklott a hangom és pici rendetlen könycseppek jelentek meg a szemeim alatt.Justin azokat is letörölte.Én folytattam a mondandómat:

  -Tudod,nagyon szerettelek.És rettenetesen rosszul esett,mikór Jasmineal láttalak.Sok terv fordult meg az eszemben,hogy elválassszalak tőle.Csak nem ment,mert túl fontos voltál nekem ahogy,hogy szomorúságot okozzak neked.Szóval csak annyit akarok mondani,hogy..sok…sok….sok…boldogságot.-meséltem el neki.Az utolsó szavakat többször kellet kimondanom ahoz hogy végül be tudjam fejezni.De egyre több könnycsepp jelent meg szemeim alatt és lassan lecsúsztak az arcomon:

  -Én..én sajnálom.Nem nem vagyok boldog mellette.Csak egyszerűen elkápráztatott és elcsavarta a fejemet.Én..én..jobban szeretlek mindennél.És ha neked ez jobb akkor most felhívom és szakítok vele.-mondta és elővette a telefonját de én elgondolkoztam és csak utána válaszoltam

Közvélemény kutatás

Na szóval figyelem! Felmerült bennünk az a gondolat ,hogy senki se olvassa a történetet...szóval ahány komizó annyi olvasó szóval várjuk a komijaitokat ehhez az izéhez xD

By: Detty és Dóry

40.Rész:Kettesben...

40.rész

                                                                                       ++++Christina sz.sz++++

Hirtelen az orvos jelent meg az ajtóban.Fura pillantást vetett rám:

 -Nos.Kisasszony az a helyzet,hogy a dereka..hát megrepedt.Nem tört el szerencsére.De megrepedt.Be kell kötöznünk.-mondta és idenyújtotta nekem a képet.

  -Értem.És akkor ez mennyi időbe telik?Mármint a gyógyulás..-kérdeztem.

  -Hát.Ha betartja a programot amit előírok 1 hónap alatt jobb lesz,mint újkorában.-mondta az orvos.Én eközben az eredményt szorongattam a jobbkezemben.Hirtelen hideget éreztem a bal vállaimon.Justin levette rólam a kezét.Észre se vettem,hogy ölelt.Megsimogatta a hátamat óvtosan:

  -Mutasd.-mondta és kivette a kezemből a képet.

  -Ááá-suttogtam,mert hangosabban nem ment amikór véletlenül a derekamhoz  ért a keze.

  -Mi a baj?-kérdezte aggódva.

  -A derekam.-nyöszörögtem.

  -Jajj boccs.-mondta és levette a kezét rólam,majd bambulta tovább a képet.Hirtelen látványosan kirázott a hideg.Ezt Justin is észrevette.

  -Nagyon fáj?-kérdezte idegesen.

  -Nem az a bajom.Fázom.-mondtam.

  -Ó értem.-mondta és levette a felsőját majd rám terítette.

  -Jobb?-kérdezte.

  -ÖöÖö..Igen.Fogjuk rá.-suttogtam de még mindig rettenetesen fáztam.Mert nekem nem egy felsőre volt szükségem.Hanem rá.A tekintetem cikázott Justin és az idegesen firkáló orvos között.Épp Justinon állapodott meg a tekintetem amikór az orvos hirtelen felállt  a székről.Odajött hozzám és mutogatni kezdett:

  -Naszóval.Itt mindent megtalál,hogy mit kell tennie.Felírtam ide egy gyógyszert is,amit csak akkor vegyen be ha bármilyen fájdalmat érez a derekában.-mondta és hadonászott a rózsaszín papíron.Én mindenre csak bólogattam.Justin is figyelte az orvost.Mikór végre befejezte a kezembe akarta adni a receptet,de Justin elkapta:

  -Majd én.-mondta Justin és eltette a lapot.Majd odajött hozzám és lassan felálltunk majd apró lépésekkel elhagytuk a termet.Nagy nehezen elértünk a kocsiig.értünk a kocsiig.Justin óvatosan beültette én meg,mint aki szellemet látott ültem mereven.Justin megkerülte a kocsit és beült a volán mögé.Óvatosan  vezetett egész hazáig.Majd mikór megérkeztünk lassan leparkolt a ház elé majd kiszállt és megkerülte a kocsit.Óvatosan megfogott és kiszálltunk a kocsiból.Becsukta a kocsi ajtaját és felvezetett lassan a házhoz.Kinyitottam az ajtót és beléptünk a házba.Senki nem volt otthon.Justin a legközelebbi kanapéhoz vezetett és leültetett.Ideges lépteket tett a konyha fele és egy edénnyel kezdett valamit csinálni..

39.rész kórház

...Justin hangját véltem felfedezni amint épp a nevemet kiabálja.De nem bírtam megmozdulni mert annyira fájt a derekam.Mikor Justin megpillantott rögtön oda futott.
-Mi történt veled?-kérdezte.Én csak megráztam a fejem ,hogy semmi nem történt.
-De látom!-én még mindig ott ültem a lépcső egyik fokán és elkezdtem sírni mert annyira fájt a derekam.
-Jól van ne sírj!-törölgette az arcomról a könnycseppeket.
-Ne sírjak?! tudod te mennyire fáj?-bömböltem tovább.
-De mi? Mond már el!-nyaggatott tovább.
-Elestem a lépcsőn!-szipogtam.
-Gyere elviszlek az orvoshoz!-segített volna felállni de ismét kicsaptam a hisztit.
-Te engem nem viszel sehová!És amúgy is jobban vagyok!-jelentettem ki és készültem feállni de ismét belém nyilat a fájdalom és Justin karjaiba estem.
-Akkor is elviszlek ezt nem hagyom!-mondta majd átkarolt és vitt a kocsijához.Ry már nem volt ott gondolom haza ment.Beültetett.Már nem ellenkeztem mert beláttam ,hogy orvosra van szükségem de nem tudok eljutni egyedül.Pár perc alatt megérkeztünk a városi kórházba.Nagy nehezen kiszálltam az autóból és Justin megint átkarolt.Kis léptekkel  bementünk.A bejelentkező pultnál kitöltöttük a lapot.Majd megvizsgáltak.Azt mondták ,hogy még várni kell az eredményre.Justinnal kiültünk a folyosón lévő székekre.Justin hívták.
                                          

                                                                   °°°°Justin sz.sz.°°°°
Megnéztem a kijelzőt.Jasmine állt rajta.
-Haló?-szóltam bele mert nem akartam illetlen lenni (:P).
-Szia édes!Jajj de hiányzol!-szólt bele.
-Bocs nem érek rá!-és kinyomtam.
-Ki volt az?-kérdezte Chris.
-Ööö...Jasmine!-vallottam be.
-Gondolhattam volna!-forgatta a szemeit.
-Légyszíves bocsáss meg!-szólaltam meg egy párperces csönd után.
-Mért kéne megbocsájtanom?-undokoskodott.
-Mert szeretlek!-mondtam neki.
-Elhittem volna ha nem Jasminet választottad volna!-bámulta a falat és tapló válaszokat adott.Épp ekkor jött meg a doki az eredményekkel.....

38.Rész:A kocsim is leszerződött Justinnal..

38.rész

Hirtelen megint Justin kocsiát láttam meg.Francba.Ez mindenhol otvan?Egyre jobban esett az eső és nekem a hajam teljesen vizes volt.Hirtelen hallottam a hátam mögött egy motorzúgást és ahogy leáll.Hátranéztem és Justin szállt ki a kocsiból.Mentem tovább de előmbe állt:

  -Állj.Rendőrség.Le van tartóztatva.És a büntetése az az,hogy hazavihetem.-mondta komolya arccal de látszott rajta,hogy mindjárt elneveti magát.

  -Haha..kurwa vicces vagy.Menj Jasminekához.Neki tetszeni si fog.Jajj boccs elfelejtettem,hogy csak 2 hónap múlva jön vissza.-mondtam neki gúnyosan és félrelöktem.

   -Kérlek.-kérlelt újra.

   -Édes..a NEM meilyik részét nem érted?-kérdeztem.

   -Najó mostmár elég-mondta és a hátam mögé ment.Már azt hittem leráztam és kezdtem büszke lenni magamra.De hirtelen a lábaim a magasba emelkedtek és valaki szorosan szorított a melleim alatt.Justin felemelt és a kocsi fele vitt:

  -Justin Drew Bieber tegyél le de MOST!!!-mondtam neki idegesen.

  -Eszemben sincs!!-mondta.Mikór a kocsihoz értünk letett a földre de nem engedett el.Szorosan tartott.Kinyitotta az ajtót és betuszkolt a kocsiba mint egy túszt:

   -Ryan.Ülj a volánhoz és menj a Star.utca 13 szám alá.-mondta Justin Ryannak aki engedelmeskedett neki.Eközben Justin szorosan fogott:

   -Mostmár elengedhetsz.Nem fogok kiszökni az ablakon-mondtam neki szemtelenül és gúnyosan.

   -Én nem vagyok benne biztos..-mondta nevetve.

   -De én igen,ugyhogy légyszives.-mondtam neki idegesen.Mostmár elengedett.De még mindig szorosan mellettem ült.Egész végig kifele néztem az ablakon és vártam hogy érjek már haza.De elég messze volt a ház.Nagyon elálmosodtam.Letettem a fejemet az ülés háttámlájára.Hirtelen egy kanyarban éreztem hogy eldöl a fejem és Justin vállának ütközik.De nem érdekelt mert annyira fáradt voltam…Éreztem ahogy Justin karja átölel.De nem tudtam reagálni semmivel,mert elaludtam….Egyszer arra ébredtem:

   -Kicsim..kicsim..ébredj.Ithhon vagyunk.-súgta a fülembe Justin lágy hangja.

   .Mi?-szóltam fel kábán.Majd leesett nekem-Úristen.-kiáltottam fel-Szia Ray.-mondtam és megpusziltam az arcát majd kiszálltam a kocsiból.Gyorsan befutottam a házba és egyből az emeletet céloztam meg.De hirtelen megcsúsztam a lépcsőn és bevágtama  derekamat.Hatalmas kiáltás hagyta el a számat.Hirtelen hallottam,hogy valaki bejön az ajtón és a nevemet kiáltja…

37.rész

...Justin kocsiját.Ott furikázott mögöttem.Na ez már sok.Leparkoltam az út szélére ahol nem voltam útba senkinek.Justin is ugyan így tett.Oda rohantam Jusshoz.
-Mért rohantál el?-kérdezte.
-Hát hagy gondolkozzak...TALÁN MERT NEM BÍROM HA A MELLEM FOGDOSSÁK FÖLEG EGY OLYAN MINT TE!-ordítottam de rájöttem ,hogy nem kellett volna  mert mindenki engem figyelt.Épp ekkor szállt ki Ryan is a kocsiból.Nem akartam több veszekedést így elindultam a kocsim felé.Próbáltam beindítani de nem ment.Ránéztem a benzines izékére de nem mutatott jó jelet....kifogyott a benzin.Kiszálltam a kocsiból.
-A jó kurwa életbe!-és belerúgtam a kocsim kerekébe.Persze a fiúk is észre vették így oda siettek hozzám.
-Mi a baj?-kérdezte Ry.
-Kifogyott az a rohad benzin!-mondtam dühösen.Legszívesebben Justinon töltöttem volna ki a mérgem.
-Haza vigyelek?-és megszólalt Justin is.
-Ne!-mondtam gyorsan és érzelem mentesen.Felhívtam az autó szervízt ,hogy vigyék el a kocsim.5perc múva már meg is érkeztek.Azt mondták ,hogy majd házhoz hozzák ha feltöltötték csak adjak pénzt.Csak 1 baj volt ,hogy nem volt nálam annyi pénz.
-Tessék!-adott pár ezer dollárt Justin.
-Kössz de nem kell!-nyomtam oda neki.Ry is előhuzott pár ezer dollárt és oda adta.
-Köszi!Majd vissza adom!-és oda adtam a szervízeseknek.Azzal elhajtottak a kocsimmal és mondták ,hogy hozzák majd a címemre.Na és ,hogy jutok én haza??? Justin mintha olvasna gondolataimban:
-Elviszlek!-jelentette ki.
-Na azt már nem!Haza megyek bárhogy csak így nem!-mondtam és elkezdtem keresni valami buszmegállót.
-De gyere!-és ebben a pillanatban elkezdett esni egy zápor.Húú pont ez kellett nekem...
-Nem érted meg ,hogy nem megyek?!-egyre dühösebb voltam és ez a hangnememen is érződött.
-Nyugi!-mondta Ry.Nem válaszoltam csak elkezdtem gyalogolni az utcán.A belvárosban voltam így kellene lennie egy megállónak.Mikor a belváros utcáink sétáltam.....

36.Rész:Ezt már nem..

                                                              36.rész

Justin állt Endrew mellet.Melletük pedig Usher és Ryan.Usher fülig érő vigyorst villantott rám és ezt a példát követte Ray is.Justin megfordult és felém lépkedett.Csibész módon rámmosolygott és kaccsintott eggyet.Odamentem Endrew-hoz és elhívtam egy picit:

  -Elárulnád nekem,mi ez az egész?-kérdeztem idegesen.

  -Scoot megkért,hogy készítsünk Justinnal meg egy lánnyal fotókat evel egy fehérneműt reklámozva.-mondta nevetve.

  -Mégjobb…-hirtelen leesett mit is mondott-Miii?Na nem ezt gyorsan felejtsd el.Neeem.-mondtam neki ellenkezve.

  -Hát.az a baj,hogy ezt nem te döntöd el.-mondta ellentmondást nem tűrően.

  -De…-mondtam.

  -Semmi de.Menj fel az öltöződbe és válassz ki hármat a ruhák közül.-mondta majd Scooterhez fordult.Felmentem mérgesen az öltözőmbe és egy egész városnyi fehérneművel találtam szembe magam.Kiválasztottam  egy lilát egy kéket és egy szivárványszínűt.Miután kiválasztottam mindeniket felvettem elsőnek a lilát.Erre egy köntöst vettem és leballagtam a fotózáshoz.Ahogy Justntin megpillantott le nem vette rólam a szemeit.Odamentem Endrew-hoz és felvontam a szemölököm.De erre ő csak a fényképező fele mutatott aki már beállította Justint és engem hívott.Idegesen lépkedtem.Lassan levettem a köpenyemet és haladtam tovább.Justin meresztette szemeit tovább.A fotós megfogott és szorosan Justin teste elé illesztett.Justinnak át kellett fognai a derekamat.Mjad miután készített pár képet megkérte Justint hogy picit fennebb helyezze.De ő kissé fennebb helyezte,mint kellett volna és a melleimen hagyta a kezeit.Erre nekem az agyamra ment a méreg.Hirtelen megfordultam és egy hatalmas pofon csattant el az arcán.Ezt egy nagy csattanás követte.Én idegesen felmentem az öltözőbe és átöltöztem.Majd lementem a kocsihoz.Épp hazafele hajtottam mikór észrevettem a tükörbe valamit…

35.Rész:Féltékenység hadművelet...

                                                       35.rész

Ekkor hirtelen felvonta szemöldökét és figyelt engem:

  -Mivan?-kérdeztem tőle.

  -Semmi.Csak azt hittem …barátok vagytok..vagy mi?!..-mondta és elnevette magát.

  -Kösz de nem kérek belőle.De ugye megbocsájtasz át kell öltöznöm.-mondtam és levettem magamról a kórházi köntöst.Az alatt csak fehérnemú volt rajtam.Felhúztam a nadrágomat majd utána a blúzomat.De közben Ryan mindvégig figyelt.De hiszen ez volt a cél:

  -Nem tudom ha Justin mondta-e…de kurvajól nézel ki.-mondta viccesen és nevette el magát.

  -Mondta.Nem is egyszer.De neked jobban elhiszem.-mondtam és elkezdtem én is nevetni.Összepakoltam és kisétáltam a kórteremből.Ray követett.Odamentem a recepcióshoz és közöltem vele jobban vagyok.Ő is úgy vélte igazam van,így hazaéngedett.Kimentem a parkolóba és megpillantottam a Range Roveremet.Justiné is mellette volr.Justin már benne ült és engem figyelt:

  -Öhm..maradsz itt Justinnal,vagy velem jösz?-kérdeztem.

  -Hát most maradnék,mert Justin ahogy látom eléggé maga alatt van.Még a végén neki megy egy fának.De majd feéhívlak.-mondta és elment.Én csak bólintottam,majd odamentem a kocsimhoz.Beültem és beindítottam a kocsit.Hazafele hajtottam.Lassan mentem.Közben pedig agyafúrt tervemet fontolgattam.Mikór hazaértem senki sem volt otthon.Beparkoltam,majd bementem a házba.Lepakoltam és a fürdőbe mentem.Megfürödtem és titsza cuccot kaptam magamra.Nem volt ötletem,hogy mit csináljak így beültem a tévé elé….Hirtelen nagy ajtócsapást hallottam:

  -Christina!!-kiáltotta apu mély hangja.

  -Apu…-mondtam.Gyorsan benyitott a szobámba és megölelt szorosan.

  -Christina.Nagyon aggódtam érted.-mondta boldogan.

  -Ja.Akkor azért voltál ott a kórházban..-mondtam kedvetlenül.

  -Sajnálom.Csak Jasminet el kellet vinnem az anyjával a reptérre.

  -Tényleg?Akkor meg van bocsájtva.-mondtam.De csakis azért,mert Jasmine végre hazamegy.Egy ideig nem látom majd az arcát.Itt a megfelelő alkalom,hogy Justint féltékennyé tegyem.Mosolyogtam egyet.Megszólalt a telefonom.Rápillantottam és láttam Endrew nevét.Fel is vettem:

  -Igen?-szóltam bele.

  -Szia.Gyere be légyszives.Fotózás lesz.-mondta elhadarva.

  -Oké.5 perc és ott vagyok.-mondtam.Hamar letettem és indultam is a kocsim felé.Majd hajtottam a stúdió fele.Beléptem a terembe,de mikór megláttam milyen témával kapcsolatos a fotózás leesett az állam..

34.rész Kórházban

...Justin.Na ez egyre jobb.Jé emlékszek mindenre.Legszívesebben  fejbe dobnám egy bőrös combbal.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte dühösen mert nem feledtem el mi történt. Most vettem csak észre mit tart a a kezében.Egy virágcsokrot.
-Hát...én csak...meg akartam...hogy...tudjam...jól vagy-e...-dadogott össze-vissza.
-Na most már tudod úgyhogy HÚZZ KI!-mondtam az utolsó szavakat ordítva.De meg se mozdult ott állt egy helyben és a virágcsokrot fogta a kezében.Jobb is hogy nem adta oda...rögtön kidobtam volna.De hirtelen megmozdította azt a kezét amiben a virág volt.Oda nyújtotta nekem.Na ezt nem kellett volna.Azzal a mozdulattal megfogtam majd felálltam az ágyról.Egyenesen a kuka irányába.Egy nagy lendülettel belecsaptam a virágot a kukába és vissza ballagtam az ágyhoz.
-Hozzáfűzni való?-néztem rá még mindig dühösen.
-Nem  értem mért kellett...-szólt halkan,de nem eléggé.
-Hogy mért kellett...hát mert nem bírom a pofád!Szóval HÚZZ KI! NEM MONDOM EL TÖBBSZÖR!-kiabáltam rá.Ekkkor benyitott Ryan.Mikor megláttam az agyam mintha táncot járt volna.
-Justin...-néztem Jussra.
-Jó van...-mondta és búsan kisétált a teremből.Mikor csattant az ajtó akkor szólaltam csak meg.
 -Szia!-mosolyogtam Ryra.
-Hello!-mondta Ry.Ekkor...

33.Rész:Az álom miért nem valóság?..

33.rész

Hirtelen lépéseket hallottam,majd éreztem hogy elnehezedik a fejem.Hirtelen egy álomvilágban találtam magam.Egy virágokkal teli réten voltam.A levegő friss volt.Egy szivárvány csicserészett az égen.Hirtelen egy mézes hangot hallottam.Megfordultam és Justin volt ott hófehérben.Akkor vettem észre hogy én is fehérbe vagyok.Odamentem hozzá és megcsókoltam.Majd mikór ennek a csóknak vége szakadt,megfogta a kezemet és tett velem pár lépést.Hirtelen egy szépen feldíszített oltás elött álldogáltunk.Justin megkérte a kezem.Hirtelen feleséget játszottam.Majd újra átléptünk egy világba.Egy szines világba.Csak mi ketten voltunk.És boldogak voltunk....Hirtelen furán éreztem magam.Minden eltünt,majd kinyitottam a szememet.Egy nagy fehér plafonnal találtam magam szembe.Lassan felültem és körülnéztem.Négy nagy fehér falat láttam.Mellettem perfúziós zsák és más orvosi szerek.De a perfúzió nem volt rám kötve.Ebből következtettem,hogy egy korházban vagyok.Nem emlékeztem semmire.Csak akka,hogy Justin kezeiben fekszem.Majd az éjjeliszekrényen lapuló kis rózsaszín cetlin.Lassan odanyúltam és elkaptam az éjjeliszekrényről.Gyönyörű rajzolt betűkkel ez állt rajta:

  ,,Ha porba írunk egy szót, elfújja a szél! Ha a szívünkbe véssük, az örökké bennünk él! Én a szívembe véstem egy szót, s egy nevet. A szó: SZERETLEK. A név: a Te neved."

  Ahogy olvastam ezeket a sorokat lassan egy-egy könnycsepp csúszott le halkan az arcomon és a lapra cseppent.Majd ahogy onnan is levándorolt elmosta tintát.Ahogy az aljára újabb szavakba ütközött:Bármi történik veled,ne feledd én mindig veled leszek.Justin.

   Ezt a sort is csendesen elmosták a könnyeim.Épp össze akartam gyűrni és a szemétbe hajítani.De inkább meggondoltam magam.A mellettem levő táskámba tettem és visszafeküdtem.A hófehér  plafont vadásztam tekintettemel és egy gondolatot írtam oda szemeimmel: Egy álom, mely mosolyogni tanított cselesen, és nem akarom felfogni, hogy nem volt igaz fele sem.

  Ahogy ezeket a szavakat formáltam a plafonra,valaki benyitott a kórterembe...

32.rész

...mikor kiszáltam a kocsimból kikaptam Jessyt is és gyorsítottam a lépteimen ezért hamar beértem.Ott talátam Endrew és Barbarát.De nem éppen szokványos test helyzetben...éppen  smaciztak.Tudtam ,hogy csak kihasználja apát.Inkább felveszem videóra ,hogy ne tudja letagadni.Elő kaptam a a telóm és felvettem majd zsebre tettem és hátráltam.Mikor ismét bejöttem már kopogtam.Rögtön szét pattantak én meg oda gyalogoltam.
-Hello!-köszöntem.
-Jasmine ho' va'-beszélt tanyasian.(xĐ)
-Én azt honnan tudjam?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Hívd fel és mond ,hogy jöjjön ide!-parancsolt rám.
-Nincs meg a száma!-mondtam unottan.Ekkor egy kis cetlit adott oda.Morcosan mentem a szoba másik felébe.Tárcsáztam a számot.Felvette.
-Haló?-szólt bele nyálas hangon.
-Csőcsákány Chris vok anyád mondja ,hogy told ide a picsád!GYORSAN!-az utólsó szavakat ordítottam amitől letette.5 perc múlva megjelent "nagy" szerencsémre Justinnal.Nagy vihogással jöttek be a kapun.
-Hello mindenkinek!-köszönt ismét nyálas hangon.Justin oda jött hozzám.Na hát erre tényleg nagy szükség van...
-Chris figyelj!Én...-de közbe vágtam.
-Nem fogod fel ,hogy ne szólj hozzzám?-kérdeztem megemelt hangnemmel.Vissza ment Jasminekéhez én meg megfogtam a cukmókjaimat és elindultam kifelé.De mivel tele volt a kezem így nem bírtam kinyítni az ajtót ezért lefejeltem.Jasmine nagy nevetésben tört ki ,Justin pedig oda szaladt hozzám.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen persze!De te ki vagy?-kérdeztem és kérdőn néztem rá.
-Héé!-kiáltott a többieknek....

31.Rész:Hiába a bocsánatkérés...

31.rész

Ijedtemben felszöktem az ágyról és amolyan  ’’harci’’ pózt vettem fel:

   -Már megint mibajod van neked?-kérdeztem pökhendi hangon Justintól.Bár rosszul esett így eszélnem vele,mit tehettem volna mást?

   -Én..én…én…-dadogta.

   -Tudod mit?Jobb ha most elmész és mikór kitaláltad mit akarsz visszajöhetsz.Vagy jobbat mondok.SOHA TÖBBET VISSZA NE GYERE.-kiáltottam neki.

   -Nem.-válaszolt durván.

   -Parancsolsz?-kérdeztem miközben Jasminet vettem észre a konyhából halgatózni.

   -Addig sehova sem megyek innen,amíg meg nem bocsájtasz.-mondta és a tőle nem megszokott hangon beszélt.

   -Akkor sosem mész el?Ez király lesz.-mondtam és belül ordított belőlem a düh.

   -Ha most nem bocsájtasz meg,legközelebb nem lesz alkalmad.-mondta remélve,hogy megolvadok tőle.

   -Akkor megnyugtatlak.Nem lesz legközelebb.Most pedig kérlek menj el.-mondtam neki.Szótlanul lement a lépcsőn és Jasmine karjai közé omlott.A szemeim vérvörösre váltottak és mint egy vámpír az éjszakában a tehetetlen halandót,úgy figyeltem a valójában hazug szerelmet.Becsuktam az ajtót és megint sírásban törtem ki.De rögtön abba is hagytam.Mert elhatároztam,hogy elfelejtem és új életet kezdek.Felmentem msn-re és megnéztem ki van fent.Ryan volt egyedül.Ahogy felléptem rám is írt:

  -Szia csajszi.-írta.

  -Szia Ray.-feleltem.

  -Hallottam,hogy szakított veled Justin.Sajnálom..-írta.Mikór ezeket olvastam,nagyon meglepődtem.Szóval így.

 -És mit mondott,miért szakítottunk?-kérdeztem.

 -Valami olyansmit mondott,hogy nem működött.-mondta.

 -Értem..-írtam neki letörve.

 -De ha ez felvidít.Jóhírem van.-gépelte.

 -Na és miaz?MonddmáárJ-írtam oda neki.

 -Holnapra már én is Georgiába fogok lakni.mondta.

 -Tényleg?Ez..ez fantasztikus..

 -Aha.Justin mondta,hogy költözzek oda.

 -Legalább valami jót is csinált.-írtam neki.

 -Na igen.De sajna mennem kell pakolni.Szia.-mondta és ki is lépett.Ekkor hírtelen eszembe jutott egy olyan terv amit ha sikerrel megvalósitok,meg tudom mutatni Justinnak mennyit is jelentek én valójában neki.

   Órák teltek el és hirtelen egy ajtócsapást hallottam.Két ember halk lépteit hallottam.Jasmine és Justin vihogása csengett a fülemben.Nem bírtam tovább.Felöltöztem és Jessyt is elintéztem,majd pórázra kötve kimentem a szobámból.Megfogtam a táskámat és kimentem a házból.Beültem a kocsimba és a stúdió fele hajtpttam…