...Justin hangját véltem felfedezni amint épp a nevemet kiabálja.De nem bírtam megmozdulni mert annyira fájt a derekam.Mikor Justin megpillantott rögtön oda futott.
-Mi történt veled?-kérdezte.Én csak megráztam a fejem ,hogy semmi nem történt.
-De látom!-én még mindig ott ültem a lépcső egyik fokán és elkezdtem sírni mert annyira fájt a derekam.
-Jól van ne sírj!-törölgette az arcomról a könnycseppeket.
-Ne sírjak?! tudod te mennyire fáj?-bömböltem tovább.
-De mi? Mond már el!-nyaggatott tovább.
-Elestem a lépcsőn!-szipogtam.
-Gyere elviszlek az orvoshoz!-segített volna felállni de ismét kicsaptam a hisztit.
-Te engem nem viszel sehová!És amúgy is jobban vagyok!-jelentettem ki és készültem feállni de ismét belém nyilat a fájdalom és Justin karjaiba estem.
-Akkor is elviszlek ezt nem hagyom!-mondta majd átkarolt és vitt a kocsijához.Ry már nem volt ott gondolom haza ment.Beültetett.Már nem ellenkeztem mert beláttam ,hogy orvosra van szükségem de nem tudok eljutni egyedül.Pár perc alatt megérkeztünk a városi kórházba.Nagy nehezen kiszálltam az autóból és Justin megint átkarolt.Kis léptekkel bementünk.A bejelentkező pultnál kitöltöttük a lapot.Majd megvizsgáltak.Azt mondták ,hogy még várni kell az eredményre.Justinnal kiültünk a folyosón lévő székekre.Justin hívták.
°°°°Justin sz.sz.°°°°
Megnéztem a kijelzőt.Jasmine állt rajta.
-Haló?-szóltam bele mert nem akartam illetlen lenni (:P).
-Szia édes!Jajj de hiányzol!-szólt bele.
-Bocs nem érek rá!-és kinyomtam.
-Ki volt az?-kérdezte Chris.
-Ööö...Jasmine!-vallottam be.
-Gondolhattam volna!-forgatta a szemeit.
-Légyszíves bocsáss meg!-szólaltam meg egy párperces csönd után.
-Mért kéne megbocsájtanom?-undokoskodott.
-Mert szeretlek!-mondtam neki.
-Elhittem volna ha nem Jasminet választottad volna!-bámulta a falat és tapló válaszokat adott.Épp ekkor jött meg a doki az eredményekkel.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése