...apa nyitott be.Rögtön oda szaladt Barbarához amin nem lepődtem meg.Ott szánakoztak Jasmine-el és Jusinnal.Á elegem van..mindenki azt a kígyót sajnálja még Justin is aki elvileg szeret engem.Megfogtam a kulcsomat és kiléptem az ajtón.Elindultam a városi sétámra.Fogadjunk ,hogy észre se vették ,hogy eljöttem de hát mind1... Nézelődtem a városban mikor megcsörren a telefonom.Justin hív.Inkább kinyomtam a telefont és folytattam a sétám.Már kb. 2 órája sétálgattam mikor megpillantottam azt az utcát amin keresztül jöttem mikor Justin zsarusat játszott.Húú akkor mennyit sétálhattam.Ideje visszamenni.Ekkor ismét megcsörrent a telóm.Justin.Nem akartam beszélni vele.Kikapcsoltam a telefont.Hazafelé baktattam azon az úton amelyiken jöttem.Mikor haza értem nem néztem körbe csak felszaladtam a szobámba.Mikor Justin betörte az ajtót azután vettünk újat.Bezártam és bevágódtam az ágyamba.Bámultam a plafont mikor kopogtak.Meg se mozdultam csak tovább bámultam fölfelé.
-Chris nyisd ki!-kopogott Justin.Felálltam és kinyitottam.Karba tett kézzel álltam előtte.
-Mi bajod?-kérdezte.
-Nem veszítek észre ,hogy Barbara egy álnok kígyó?-kérdeztem még mindig karba tett kézzel.
-Nem az...-ellenkezett.
-Neked...-mondtam alig halhatóan.
-Miatta nem vagyunk 1 család...miatta váltak el a szüleim...én mindig is utálni fogom!-vissza gondoltam azokra az időkre amikor még egy normális család voltunk.Mikor minden szombaton terveztünk egy kirándulást.Mikor együtt szánkóztunk télen.Bár mind ez nagyon régen volt de mégis nagyon hiányzik.Ahogy ezekre az időkre gondoltam elsírtam magam.És mind ezt Barbara miatt.Úgy gyűlölöm.
-Jól van ne sírj!-ölelt meg Juss.A vállán sírtam kb. negyed órát.
-Gyere menjünk le enni!-szóltam halkan.Ő csak bólogatott.Csináltam 2 sonkás szendvicset majd az egyiket Jussnak adtam.
-Apáék hol vannak?-kérdeztem a földet nézve.
-Kórházba vitték Barbarát!-mondta elhúzott szájjal Juss.Ekkor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése