43.Rész:Csodás vacsora...

43.rész

Apa állt az ajtóban egy olyan semleges tekintettel.Látszólag nem vett észre semmit.Justin gyorsabb,mint egy vámpír:

  -Sziasztok kölykök.-mondta és kisebb mosolyra húzta el a száját.

 -Szia apa.-mondtam halkan de vidáman.

 -Helo..-mondta Justin is.

 -Hé kölyök..nyugottan sziázhatsz..-mondta apu viccesen mire kezte fogtt  Justinnal és hangos nevetésben törtek ki.Apu felém hajolt,hogy megöleljen és én is ugyanzet tettem.De elfelejtettem,hogy fáj a derekam és visszaeste a kanapéra egy kevésbé hangos kiáltásal.

  -Áááu..-nyöszörögtem.

  -Mi a baj?-kérdezte apu aggódó pillantással.

  -Hát…-mondtam és Justinra pillantottam.

  -Nyögd már ki.Lehet hogy orvosra van szükséged.-mondta idegesen.

  -Nyugi már voltunk.Hát az volt,hogy megcsúsztam a lépcsőn  valami vízbe és leestem.Nagyon fájt a derekam.Justin bejött a házba a kiáltásomra és elvitt az orvoshoz.-mondtam el neki dióhéjban a történteket.

  -Húha..te aztán nem vagy semmi Christina.Kösz Justin.Hős vagy.-mondta és elnevette magát majd megint kezet fogtak.Apu a konyhába ment és a Barbara recepteskönyvében keresgélt valamit:

  -Apu ugye nem főzni készülsz?-kérdeztem meg tőle de közben a röhögőgörcs kerülgetet.

  -ÖöÖ..deigen.Mert ugye te most nem tudsz főzni Justin meg még annyira se.És Barbara pedig csak holnap jön haza.-mondta vidáman.

  -Apa én nem vagyok oda annyira a pizzáért de inkább rendeljünk aztJó?-kérdeztem de hangos nevetésben törtünk ki Justinnal.

  -De méééér?-kérdezte apu mint egy 5 éves kisgyerek.

  -Mert nem akarok tűzoltókat vendégül látni.Ugye megérted?-kérdeztem nevetve és közben Justint figyeltem.

  -Ez most….-mondta apu és elnevette magát.Már nem fájt a derekam ezért megpróbáltam felállni.De Justin visszatartott:

  -Mégis mit gondolsz hová mész?-kérdezte és rám tette a kezét evel megakadályozva felállásomban.

  -ÖöÖö..főzni?-kérdeztem tőle olyan ’’kérdésfelelet’’ hangon.

  -Na azt már nem.És semmi de..-mondta és felállt majd odament apuhoz,hogy segítsen neki főzni.Hát egy dolog biztos.Ma este nem lesz vacsora.Hirtelen Justin jött hozzám:

  -Chris?Mennyi vizet tegyek az edénybe,hogy laskát főzzek?-kérdezte.

  -Töltsd tele.De azért nem színültig.-mondtam neki és megpusziltam.Valahogy megfőzte

a laskát.Érdekes de tett bele sót is.Na mindegy aztán nekifogtak  a bolonyai szósznak.Justin felkötött magára egy konyharuhát.Azthittem megszakadok a nevetéstől.Ő csak fura pillantást vetett rám és puszit küldött.Mikór kész lett a vacsora valaki vadul csengetett az ajtón…