41.Rész:Válaszolni nehéz..

41.rész

Nem tudtam mit akar az edénnyel.Inkább megkérdeztem tőle mielőtt fejbevágja magát.:

  -Justin.Te mégis mit csinálsz aval az edénnyel?-kérdeztem tőle.

  -ÖöÖöÖ..semmit.-mondta majd csinálta tovább.Hallottam ahogy bekapcsolja a tüzhelyet és vizet enged a lábosba.Várt egy picit,majd keresgélni kezdett a szekrényekben.Megint rákérdeztem.

  -Mit keresel?-kérdeztem megint.

  -Semmit.-mondta és úgylátszott megkapta.Egy kanalat is előszedett a fiókból és valamit kavargatni kezdett.Rossz volt,hogy az elválasztófal épp eltakarta a tevékenységét.Hirtelen két poharat szedett elő és odavitte a tüzhelyhez.Leállította a tüzhelyet és öntött valamit a poharakba.Kavargatni kezdte azt a valamit és valami mást eldobott.Majd hirtelen megjelent az ajtóban a két pohárral.Odalépett hozzám és a kezembe nyomta:

  -Tessék..-mosolygott és ideadta.

  -Köszi..-mondtam.

  -Vigyázz forró.-mondta  mikór elkaptam a kezem a forró csészétől.

  -Oké.De mi ez?-kérdeztem.

  -Hát azthiszem..menta tea.-mondta félősen.

  -De hát az a kedvencem.Justin ezért fáradoztál?-kérdeztem tőle viccesen.

  -Ne végre egy őszinte mosoly az arcodon.Máskülönben ez nem fáradtság.Érted mindent.-mondta és vigigsimította az arcomon puha kezét.Megint elmosolyodtam és beleittam a teába.Rögtön csókra húztam a számat mert kimaradt belőle a cukor.De vissza is húztam a számat nehogy észrevegye.

  -Na mien?-kérdezte.

  -…Jó..-mondtam eléggé hihetően.Ekkor ő is beleivott.Rögtönk vissza is köpte.Én csak nevettem rajta.

  -Miért nem szóltál?-kérdezte gúnyosan.

  -Mert nem akartalak megbántani-nevettem el magam.Erre csak nevetett egyet majd elment és az én teámba tett cukrot magának meg újat tett.Visszajött és mostmár ihatóvá avattuk a teát.Ahogy itta a teát a szemeit fürkésztem.Hirtelen egy könnycsepp jelent meg szemeimben:

  -Hé…mi a baj?-kérdezte Justin és letörölte a könnycseppet.

  -Semmi..-mondtam és reméltem letudtuk  a témát.

  -Csak úgy nem sír az ember.-mondta és átölelt félénken.

  -Én nem sírok..csak…-mondtam de elcsuklott a hangom és pici rendetlen könycseppek jelentek meg a szemeim alatt.Justin azokat is letörölte.Én folytattam a mondandómat:

  -Tudod,nagyon szerettelek.És rettenetesen rosszul esett,mikór Jasmineal láttalak.Sok terv fordult meg az eszemben,hogy elválassszalak tőle.Csak nem ment,mert túl fontos voltál nekem ahogy,hogy szomorúságot okozzak neked.Szóval csak annyit akarok mondani,hogy..sok…sok….sok…boldogságot.-meséltem el neki.Az utolsó szavakat többször kellet kimondanom ahoz hogy végül be tudjam fejezni.De egyre több könnycsepp jelent meg szemeim alatt és lassan lecsúsztak az arcomon:

  -Én..én sajnálom.Nem nem vagyok boldog mellette.Csak egyszerűen elkápráztatott és elcsavarta a fejemet.Én..én..jobban szeretlek mindennél.És ha neked ez jobb akkor most felhívom és szakítok vele.-mondta és elővette a telefonját de én elgondolkoztam és csak utána válaszoltam