30.Rész:Nem kell a bocsánatkérés!!

30.rész

A telefonom a zsebembe rezegni kezdett.Smst jelezvén.Mivel a jobb zsebemben volt és pont a jobb kezem fájt.Megfogtam a bal kezemmel és kikínoztam a zsebemből.Majd megpillantottam rajta Justin nevét.Mérgemben odacsaptam a telefont a földhöz.Nem lett semmi baja.Szerencsére.De én még mindig az ajtónak dőlve könnyeztem.A könnyek csendben folytak le az arcomon és a padlón szertefoslottak.Közben a kitartó Justin küldte az smseket non-stop.Mikór képes voltam felállni,odamentem a telefonomhoz és anélkül hogy megnéztem volna mind kitöröltem.A laptopomhoz ültem felmentem msn-re.Szerencsére Justin nem volt fent.De annál inkább valaki más.Pamela.A suli vége óta nem beszéltünk.Még nem is tudják,hogy  elköltöztem.Épp az e-mailjeimet néztem meg,mikór hirtelen Justin lépett be.Gyorsan kiléptem msn-ről,mert semmi kedvem nem volt beszlni vele.Lecsuktam a laptopot és befeküdtem az ágyamba.Egy ideig feküdtem a sötétségben és elmerültem a gondolataimban.Előjöttek akedves emlékek.Az első csókom vele.A tengerpart.Majd bejött a képbe Jasmine.Hirtelen az egész ,mintha egy rossz álom lenne.Apu megzavart dörömbölésével:

   -Christina.Engedj be-kiáltotta és dörömbölt az ajtón.

   -Haggy békén..-visítottam neki rekedt hangon.

   -Kérlek.-mondta.

   -Nem.Menj el.-kiáltottam.Ezek után feladta.Felálltam és megkerestem a fülhallgatóimat.Miután megtaláltam,betettem a fülembe és ledőltem az ágyra.Behumytam a szemem és átadtam magam a sötétségnek.Hirtelen valami,mintha megmpzdult volna.De gyorsan elhessegettem a gondolatot,mert amilyen állapotban vagyok könnyen elképzelhető,hogy hallucinálok.Még pár pecig nyugodtan feküdtem.De hirtelen egy meleg puha kezet éreztem az arcomon.Valaki simogatta az arcomat.Hirtelen kivettem a fülemből a fülhalgatót és felkapcsoltam az éjjelilámpámat.Akkor mégsem halucináltam.A fény éppen a titokzatos látogató arcába sütött.Hirtelen kiáltásra nyitottam a számat,de a kezével mindezt megakadályozta.Hirtelen eszméletlenül hullottam vissza álomvilágomba:

   -Chrsi..Chrsi..Christina..-szólongatott egy gyengéd hang és az arcomat simogatta.

   -Mi..mi..mivan?-néztem fel kábán.

   -Végre ,hogy felébredtél.Jól vagy?-kérdezett vissza.

   -Úristen-kiáltottam fel hangtalanul és kiszöktem a személy karjaiból.Odamentem a villanykapcsolóhoz és felkapcsoltam a villanyt:

   -Te mi a fenét keresel itt Justin?Nem volt elég neked az amit eddig tettél?Jöbban tönkre akarod tenni az életemet?-kérdeztem remegő hanggal.

   -Én csak azért jöttem,hogy elmondjam....szakítani akarok veled.-hajtotta le a fejed.

   -Evel elkéstél.Mi már akkor szakítpttunk,mikór őt bámultad.Most pedig menj ki innen mielött a rendörséghez fordulok.

    -Elöbb orvoshoz kéne..-vágott vissza flegmán.Erre én odamentem és mérgemben pofon vágtam.Elfordította a fejét fájdalméban és kezét az ütés helyére tette.Majd levette és látszott tisztán a kezem nyoma.Ezután csendben kivonult a szobából.Hallottam,ahogy Jasmine babusgatja,majd csapódik a bejárati ajtó.Kinéztem az ablakon és láttam ahogy Justin és Jasmine a nagy fekete Range Roverben eltűnik a főúton.Visszahúztam a függönyt és visszaestem az ágyba.A konnyeim zúdulni kezdetk a szememből és halkan lefolytak az arcomon majd némán az ágyamon landoltak.

    Reggel a madarak csicsergésére ébredtem.Lassan kinyitottam a szememet ami még mindig nedves volt a könnyektől.Lassan felültem az ágyon.Ahogy épp a felülést kíséreltem meg,rögtön visszaestem az ágyba.Annyira elgémberedtek az izmaim ,a rossz póz miatt,hogy csak 2-3 perc után indultam újra neki a felülésnek.Ezúttal sikerrel jártamA gardróbomhoz mentem és átöltöztem tréningnadrágba és egy kényelmes pólót vettem magamra.Egy papucsot vettem a lábamra és kinyitottam az ajtómat.Levánszorogtam a lépcsőn és a konyhába vettem az irányt:

  -Reggelt..-vetetem oda Jasminenak aki épen készült valahova.Nagyon ki volt öltözve,innen gondoltam,hogy Justinnal találkozik.Egy kakaót szerketáltam őssze és visszatapogtam a szobámba.Hirtelen nagyon fájni kezdett a hasam.Lelépcsőztem a konyhába.Lassan lépkedtem a lépcsőn lefele mikór Jasmine futott nagy boldogan az ajtóhoz és kinyitotta.Justin állt ott szmokingban.Ahogy megláttam elfordítottam a fejemet.Jasmine nekiesett és vadul megcsókolta és összeborzolta a haját.Hirtelen leszakította magáról Jasmine kedvest és a kezem után nyúlt:

    -Én..én...-mondta.

    -Ne mondj semmit.Ne tedd tönkre az életemet.Felejts el.-mondtam és durván kiszedtem a kezem az ővéből és észrevettem hogy nem fáj a hasam már.Hirtelen megfordultam  és felmentem a szobámba.Leültem az ágyamra és iszogattam a kakaómat.Hirtelen valaki vadul nekiesett az ajtónak és dörömbölt rajta irgalmatlanul.Éss meg akartam mondani hogy menjen el amikór berontott a szobába...

29.rész Jasmine

...Justintól.Megnéztem."Gyere a közeli parkba amint megkaptad az üzenetet!"Abban a pillanatban lerohantam a nappaliba és felöltöztem.Apáék nem szóltak semmit.Elsétáltam az "Old trees park"-ba.Ott megláttam Justint.


                                                          ***Justin sz.sz.***
Amióta megláttam azt a lányt azóta nem bírom kiverni a fejemből.Olyan gyönyörű.A nagy gondolkozásomat megzavarták.Egy lány kezét éreztem a vállamon.Mikor megfordultam Christ véltem felfedezni.
-Mért hívtál?-kérdezte kedves hangon.Megköszörültem a torkom.
-Hát...tudod...én...az van ,hogy...-dadogtam.Ő végig csak mosolygott.Hirtelen elő tört belőlem a sok szép emlék amit vele töltöttem.Az üvegezés...az első csókunk...most jötte rá ,hogy mennyire szeretem.
-Szóval?-kérdezte meg újból.
-Én úgy szeretlek-adtam egy óriási ölelést neki.Ő csak furán nézett rám de nem ellenkezett.Az ölelés közben megpillantottam azt a lányt.Felkaptam a fejem és elmosolyodtam.Ahogy felkaptam a fejem Chris hátra nézett.Egy 'hát tényleg szeretsz' pillantást vetett rám és elfutott.


                                                                  ***Chris sz.sz.***
Még egy ilyen meghitt pillanatban is Jasminen jár az esze.A pár méter futás után Jasminnel találkoztam össze.Vagyis elég közelről láthattam a lábát.Kigáncsolt.Persze Justin rögtön hozzá futott.Felém nyújtotta a kezét de én felálltam.A kezem k*rwára fájt.Főleg ,hogy nemrég még a létráról is leestem.Akaratom ellenére is elkezdtem könnyezni.Mert fáj a kezem és...a szívem ,de nagyon.Főleg ,hogy a féltestvérem.Mostmár nem futottam csak gyalogoltam.Miután berontottam a házba apáék támadtak le.
-Mi a baj?-kérdezte nyávogós hangon Barbara.Ahelyett ,hogy válaszoltam volna felrohantam a szobámba és kulcsra zártam az ajtót.Az ajtónak dőlve csúsztam le a földre.Keserves sírásban törtem ki.Kopogtam az ajtómon de én csak ültem tovább a földön.Az éjjeli szekrényemen megpillantottam egy képet...rólunk.Justinról és rólam.Pont mikor együtt hülyéskedtünk.A gondolkodásomat megzavarta valami...

28.Rész:A kegyetlen igazság..

28.rész

                                                          ****Chris szemszöge****

Mikór benyitottam szerencsére apu a tévé elött fetrengett.Halk köszönéssel a szobámba vonultam.Bezártam magam mögött az ajtómat és kiengedtem a dühömet.A könnyeim csak úgy ömlöttek ki a szememből és halkan lecsúsztak az arcomon,majd a padlón landoltak és szétfoszlottak.Eszembe jutott a fekete göndör hajú lány.A tökéletes teste és gyönyörű arcvonalai.Majd Justin pillantása.A levegő szikrázott köztük.Csak épp a csaj nem tudott róla.Most felkészültem lélekben arra ami vár rám.Szembesülök az irgalmatlan féltékenységgel és aval hogy,hogyan fog elhagyni az akit szeretek egy pillanat alatt és nem azért mert nem működik a kapcsolta,hanem mert valakimásba szeretett bele.A percek óráknak tűntek.Minden egyes másodperc eg-egy kés pengét vetett a hátamba,mert minden másodperccel közelebb voltam ahoz,hogy elveszítsek valamit ami talán sose volt egészen az enyém.

   Sírásomat megzavarta apu kopogtatása:

  -Chris.Mindjárt ittvan Barbara és Jasmine.-mondta közben dörömbölte az ajtómat.

  -Oké.-mondtam rekedt hangon.Felálltam és a szekrényem fele sétáltam.Kivettem belőle egy miniszoknyát és egy toppot.Majd a fürdőbe mentem és anyhébb sminket vettem használatba könnyeim eltüntetésére.Jessyre egy lila kisruhát adtam és egy lila masnival kicsi copfot biggyesztettem fejecskéjére.Lassan lelépkedtem a lépcsőn és megálltam  a terasz ablakában.Csak bámultam a semmibe.Gondolataim mélyén úsztam és kerestem a bolsogságomat.De jól elbújt.Nem találtam seholsem.A bújócskánkat apu víg hangja törte meg:

  -Ittvannak!!!!-kiáltott fel.Én erre elkaptam a fejem és odamentem apu mellé kiváncsian vára,hogy ki lép be az ajtón....

    Lassan nyílt az ajtó.Elsőnek Barbara lépett be.Majd mögötte Jasmine.Mikor megláttam hófehérre sápadtam és belül visítani kezdtem.Kívül ebből a visításból egy halk nyögés lett amit senki nem hallott rajtam kívűl.Ugyanaz a feket göndörhajú ,tökéletes arcvonalú szép rózsaszín ajkakkal rendelkező fiatal lány állt elöttem,mint aki a vásróban ült.Szép lassan odament apához és megölelte.Majd felém jött:

    -Szia.Jasmine Villegas vagyok.De neked csak Jasmie.-mondta és megvillantotta örödgi mosolyát.

    -Sz..sz..sszia.Christina Meyer.De neked csak Chris.-mondtam neki dadogva miközben ragyogó szemeit fürkésztem.

    -Azthiszem mi már taliztunk.Ugye?Ott a modellügynökségnél.-mondta.

    -I..i..igen.-dadogtam.Majd felemnetm a szobámba és a könnyek dühös forró vízcseppeké alakultak és még mielött lecsúszhattak volna az arcomon elpárologtak és szétfpszlottaka levegőbe........

......Késöbb arra ébredtem,hogy a telefonom üzenetet jelez...

27.Rész:Fekete démon..

27.rész

Justin volt az.Gyorsan felvettem:

  -Szia.-trilláztam boldogan.

  -Szia édes..-mondta viszonozva hangnememet.

  -Mondd,mi a baj?-kérdeztem.

  -Hát baj az nincs.Nos csak azért hívtalak,hogy szabad-e a terep..-mondta reménykedve.

  -Nos...-mondtam de félbe szakított

  -Értem..-hangolódott le.

  -Megengeded,hogy elmondjam?-kérdeztem nevetve.

  -Aha..-válaszolt még mindig lehangoltan.

  -Na szóval.Most be kell mennem a stúdióba.De utána elmehetünk ahova akrod.És ha gondolod velem is jöhetnél és ha ezt téged boldoggá tesz..megengedem hogy vezess...-mondtam neki viccesen.

   -Ez jó ötlet.De a vezetésért nem kell aggódnod.10 perc és ottvagyok..-mondta nevetve.

   -Oké.-mondtam

   -Ja és a napszemüvegem nálad hagytam.Hozd el légyszii..-kérlelt viccesen.

   -Okéé-nevettem el magam,majd letettük mindketten.Gyorsan magamhoz vettem a csomagot és lefutottam a lépcsőn de a szobámat a biztonságért bezártam.Mielőt kimentem az ajtón apunak odavetettem egy sziát. Mikór kiléptem a házból Justin feket kocsia már várt.Gyorsan odamentem és beszálltam.Hamar megcsókoltam és kikotorásztam a szemüvegét a táskámból.Justin beindította az autót és percek alatt a stúdió parkolójában találtam magam.Kiszálltunk a kocsiból és kézenfogva sétáltunk befele az épületbe.De közben megpillantottam Barbara autóját.Francba.Ennek mindenhol ott kell lennie?.

    Mikór felértünk a váróba egy hosszú fekete és göndörhajú csaj volt.Magasságra annyi lehetett,mint én.Hirtelen felénk fordította pillantássát.Angyali arca volt.Arcvonalai tökéletesebbek voltak,mint bérkinek.Ilyet még smink sem volt képes tenni.Elhúzta észrevétlenül a száját és pillantását a falra szögezte.Bementünk a terembe és Jeremy nagy öleleéssel köszöntött.Barbara is itt volt.Fanyar pillantást vetettem rá de meglepetésemre sugárzó őszinte mosolyt vetett rám.Gyorsan elfordítottam a fejemet.Odamntem az új csapatomhoz és közölték miért kellett bejönnöm.Valami ruhatervek volt a téma.Gyönyörűek voltak,ezért rákérdeztem ki tervezte őket.Barbara nyujtotta fel kissé félőn a kezét.Mosolyogtam egyet neki majd visszaszegeztem a pillantásomat a tökéletes vonalú rajzra.Közben eszembe jutott a csomag.Gyorsan kibontottam.Anyu küldött benne nekem ruhaterveket.Felbecsülhetetlenül örültem neki.Mellékelt egy levelet is de arra nem volt időm.Odaadtam a srácoknak és kiválasztották a legjobbakat.Közben a Barbara rajzaiból is kiválasztottam a legszebbeket.Bár nehéz volt a választás.Mind egyszerűen csodás volt.

   Közben észre se vettem,hogy Justin nincs mellettem.Körülnéztem a nagy teremben.Majd a besőtétitett ablaú ajtónál pillantottam meg.A pillantása a lányra szegeződött.A lány viszonozta.De nem az ő pillantásást,mert nem tudhatta hogy Justin figyeli,a sötét ablakon keresztül.Jusztin pillantása egyszer-kétszer cikázott köztem és a lány között.Egyszer elkaptam a pillantását de akkor rögtön el is fordította a fejét.Reflexszerűen a lányra pillantott.Csinos alakját mérte végig minden alkalommal.Várt valamire.Nem tudtam mire de várt valamit a lánytól.

    Befejeztük a ruhatervezési részt.2-3 órába tellett.De legalább Justin nem unta magát.Odamentem hozzá és megcsókoltam:

  -Vége...-mondtam halkan.De nem felelt.Bámulta a lányt.

  -Justin?-kérdeztem meg kisssé féltékenyen.

  -Jajj bocsi csak...nem figyeltem.-mondta,de eközben a pillantása a lány szemeit vadészta.

  -Ja.Arra rájöttem,hogy nem figyeltél..-mondtam.

  -Jajj tényleg sajnálom.-mondta és megcsókolt.Olyan gyengéden tette ezt,hogy minden harag és féltékenység.Közben a lányt figyeltem.Abban a pillanatban ahogy Justin ajka az enyémre tapad,a lány mintha látná..olyan gyorsan elkapta a fejét.Összeszedtem a cuccaimat és indulásra készen álltunk:

   -Mehetünk?- kérdezte Justin

   -Igen.-Mondtam.Megfogtam a kezét és kifele sétáltunk.Mikór a kilincsre tette a kezét a lány pillantása hirtelen az ajtó fele szökött.Ekkor Justin hirtelen elengedte a kezemet és pár métert távolodott tőlem.Mintha a ’’tisztes távolság’’-ot akarta volna megtartani.Mintha barátok lennénk csak.Nem akartam eröltetni semmire.Ami nem megy,azt nem kell eröltetni.Kiléptünk az ajtón és a lány gyorsan elkapta a fejét.Nem néztem Justin arcára.De anélkül is tudtam,hogy megint a lányt nézegeti.Mikór a kocsiba beültünk idegesen fészkeéődött az ülésen:

  -Mi a baj Justin?-kérdeztem vidáman.

  -Semmi.Csak olyan furán érzem magam.Nem lehetne elhalasztani a randit?-kérdezte meg tőlem egyhangúan.

   -De persze.-mondtam.Ezután nem szóltam semmit.Egész úton kerülgetett a sírás.Mikór megérkeztünk Justinhoz hajoltam,hogy megcsókoljam de ő mintha itt se lennék elfordította a fejét és bámult ki az ablakon.

     -Akkor szia.-mondtam neki és gyorsan kiszálltam.A könnyeim elkezdet eredni és bementem a házba..

                                                       *****Justin szemszöge******

Az a lány.Istenem..Csodás volt.A fekete göndör fürtjei ahogy az arcába ömlöttek.A szája vonala.Az arca csodás körvonala.

  Most mi legyen?Chris vagy ő?Most mi legyen?Mit tegyek..Christ nem hagyhatom el…Az szemétség lenne tőlem.Ráadásul ő segít,hogy énekes legyek.Közben megszólalt a telefonom..a képernyőn Usher neve villogott..felvettem..

26.Rész:Hazatérés

26.rész

                                                          ******Justin szemszöge******

-Hogy muszály volt-e?Édes kisfiam.Eltüntél minden szó nélkül.Azt se tudtam mi van veled.De ha nincs ő..akkor ...talán még most se tudnám hol vagy...-vágta a fejemhez anya.Majd gyorsan megölelt,mint egy gumibabát.Nagyon szorított de inkább nem szóltam.Tudtam hogy nem lett volna szabad ezt tennem.Főleg nem anyával és Chrissel.De megettem.És megbántam...De most remélem nem haragszik...

****Chris szemszöge****

Miközben hazafele ballagtam azon gondolkoztam,hogy milyen lehet Jasmine.Istenem,hogy a fenébe fogom én kibírni ezt.Mi a fenének nem jött velem anya.’’Anya’’.Ahogy a gondolatom megformálta a szót máris hiányozni kezdett.Vajon mi lehet vele?.De ezt a gondolatot gyorsan megzavarta egy váratlan telefonhívás.Gyorsan rávetettem a pillantásomat a telefonomra.Egy telefonszám volt az.Felvettem:

  -Igen?-szólaltam meg.

  -Szia.Bekéne gyere a stúdióba.-hangzott Jeremy ismerős hangja.

  -Most?-fakadtam ki boldogságomban.

  -Tegyük át más időpontra?-kérdezett visssza meglepve.Nem értette hangnememet.

  -Eszedbe ne jusson.20 perc és ött vagyok.-mondtam neki és letettem.Lasan futólépéseket vettem fel és hazáig így mentem.Mikór beértem a házba minden köszönést nélkülözve a szobám fele lépcsőztem.Apu ezt észre is vette:

   -Neked is szia Chris..-mondta lentről nevetve.

   -Oh..bocsi ne haragudj csak..-mondtam és jöttem is lefele a lépcsőn egy kék farmer és egy lilás feháres topp kíséretében,a vállamon a kistáskám és benne mindenem:

    -Hova,hova kisasszony?-kérdezte viccesen.

    -Hát behívtak a stúdióba.-mondtam.

    -De most muszály?Mindjárt visszaérnek Barbaraék.-mondta.

    -Nem lehet kihagyni.S különben is engem annyira nem érdekel Jasmine,vagy mi a neve...-mondtam apunak viccesen.Erre ő fura pillantást vett rám:

     -Jó majd ’’igyekszem’’ visszaérni.-mondtam.

     -Helyes.-mondta.Én erre megőusziltam és kifele indultam mikór visszatartott:

     -Ja és Chris..-nem fejezte be.

     -Igen apa?-vontam fel a szemöldököm viccesen.

     -Csomagod jött.Ott az íróasztalodon.-mondta.

     -Miért nem ezzel kezdted?-kérdeztem nevetve és a szobám fele vettem az irányt.Gyorsan felfutottam a szobámba és megláttam egy vaskos fehér borítékot.Elkezdem bogarászni rajta,hogy pontosan kitől van.De nem volt időm megtalálni,mert a telefonom közbeszólt.Gyorsa türelmetlen pillantást vetettem rá.De mikór megláttam ki hív,minden minden bajom hirtelen elszállt...

25.rész

...remélem nem olyan  kígyó mint az anyja.ÚÚÚÚÚÚÚÚÚgy utálom azt a nőt.Bárcsak apám ne szeretett volna bele.Na de ez megtörtén és én nem tehetek semmit...ekkor Jussy ballagott le a lépcsőn.
-Jó reggelt édes!-nyomott egy puszit az arcomra.
-Most már édes is vagyok?-nyomtam egy csókot az pihe-puha (xD) ajkaira.
-Aha!-mondta és adott még egy csókot.Most vettem észre hogy ő már fel van öltözve.Én meg pizsibe vagyok.Gyorsan felszaladtam a szobámba és felkaptam magamra egy csőnacit és egy lila pólót.Mikor leértem láttam ,hogy JBiebs és apa nagy beszélgetésbe vannak.De mikor beléptem abba hagyták.Ezt egy szemöldök ráncolással viszonoztam.
-Miről van szó?-kérdeztem még mindig a szemöldökömet ráncolva majd leültem Jbiebs mellé.
-Semmiről!-mondták egyszerre.
-Hát jó ha majd akarjátok elmondjátok...Juss elmegyünk sétálni?-mosolyogtam rá.
-Jóó..csak beugrunk még hozzánk!-húzta el a száját.Felkaptam a lila converse cipőm Jbiebs meg a supráját és indultunk is.Kocsival mentünk mert Jussy kocsival jött hozzánk és haza kellett vinnie.Szóval hamar megérkeztünk.Jbiebs nyitotta az ajtót de nem jutottunk sokáig mert Pattie letámadta Jussyt.Engem csak úgy letiport(xD).
-Hol a csudába voltál?Tudod mennyire aggódtunk?-jöttek sorra a kérdések.
-Mindegy majd máskor!-adtam egy puszit direkt nem csókot mert nem tudtam Pattie mit reagál.Elindultam Jbiebs meg szomorú szemekkel nézett utánam de az anyja behúzta a házba.
                                                                      ***Jussy sz.sz***
Anya beráncigált a házba mint egy idegbeteg és még Chris is elment.
-Muszáj volt?-kérdeztem dühösen.
-....

24.Rész:Bocsánatkérés..

24.rész

Ahogy egyre közeledtünk a hangjukat is hallottam.Felismertem őket.Apa és Barbara vártak.De honnan tudták,hogy ittvagyok?S egyáltalán minek jöttek?:

  -Christina!!!-kiáltott fel apu és rögtön nekem esett,majd megölelt.

  -Mi a francnak jöttetek ide?És ő minek jött ide?-kérdeztem hidegen.

  -Christina.Kérlek.Barbara mondani szeretne neked és Justinnak valamit.Ugye kedvesem?-mondta apu és közben Barbara felé fordult.

   -Hát persze...-mondta tettetett feldobottsággal Barbara.

   -Akkor hajrá.Csak nehogy megeröltesd magad.-vetettem oda Barbarának.

   -Nos.Én csak szeretnék bocsánatot kérni mindenért.Justintól mert azt mondtam neki utcagyerek.Tőled mert annyi mindent tettem ellened.Sajnálom.Tényleg.-mondta figyelembe se véve az előző szónoklatomat.Látszólag tényleg megbánta.De igazság szerint nem hittem neki.Tuti nem magától jött ide az éjszaka közepén.Apu vehette rá:

    -Mostmár visszaköltözöl?-kérdezték egyszerre.

    -De csak ha ma éjjelre Justin is jöhet.-közöltem velük.

    -Persze-mondta apu.Bementünk a szobába és összepakoltam a cuccaimat.Közben Jessyt is felébresztettem.Az ő cuccait is összepakoltam.Apu levitte a cuccaimat és berakta az autójába.Én a saját kocsimmal mentem akárcsak Justin.Mire hazaértünk apához már vagy 4 óra lehetett.Kivettük a csomagjainkat és felvittük a szobámba.Kipakoltam őket és Jesyyt is elrendeztem.Pizsit vettünk és az ágy rabjai lettünk.Justin átölelt így hamar elaludtam.Most hogy tudtam,minden rendben van és Justint is biztonságban tudhatom.

    Reggel arra ébredtünk,hogy nagy sürgés-forgás van odalenn a konyhában.Lassan felvettem a köntösömet és lelibegtem a lépcsőn.Barbarát láttam ahogy épp a sütőbe tuszkol valami köttest:

  -Reggelt..-szólaltam meg rekedt hangon.

  -Szijja.-rikkantott fel Barbara és megpuszilt.Vidámnak látszott.Apu is odajött és megpuszilt,majd visszament a tévé elé.Én utánasétáltam és a fülébe súgtam:

    -Mi a szösz?Ünnep jön csak én nem tudok róla?-kérdeztem furán.

    -Nem.Csak Jasmine jön.Barbara kislánya.17 éves lesz.És 2-3 havonta meglátogatja az annyát.-mondta apu.

     -Aha.-mondtyam.Eszembe jutott a parkolóm melleti név.’’Jasmine’’.Szóval akkor ő Barbara lánya...

23.Rész:A teljes igazság..

23.rész

Justin tökéletes arcvonalát véltem feélefedezni.Egyből odafutottam hozzá és megöleltem.Őaz őlébe  húzott és úgy csókolgatott.Közben egész végig ölelt szorsan:

  -Justin Drew Bieber.-mondtam neki hangosan és mérges pillantást vetettem rá.

  -Igen Christina Meyer?-kérdezet vissza viccesen.

  -Mi a fenéért húztál el szó nélkül?Ha azert mert Barbara azt mondta akkor…-mondtam de megszakított.

  -Én..feladom.Nem megy.Nem leszek énekes..-mondta lemondó arccal.

  -Hogy mi?Nem véltod valóra az álmod csak mert Barbara..-mondtam de megint félbe szakított.

   -Én …én…nem csak Barbararol van szó…mindegy.-mondta.

   -Nem nem mindegy.És miröl van még szó?-kérdeztem.

   -Rendben elmondom az igazságot.Szóval..Miután közölted velem Barbara véleményét rólam…hát…kiborultam de ez azért nem elég nekem,hogy eltűnjek.Majd mikor hazamentem veszekedtem anyával.Mérgében közölte velem,hogy Barbaranak igaza van.Erre én nagyon begurultam és hozzád akartam jönni.De anyu nem engedett.Kiszöktem az ablakon és eljöttem Ryanhoz.Ő meg eljött velem.Közben lemondtam arról,hogy hozzéd jöjjek,mert valójában búcsúzni jöttem volna.De te visszatartottál volna.Há így kerültem Sebastianhoz.Ő a keresztapám.-mondta lesütött szemmel.

    -Justin.Ezt nem igaz.Pattie nem gondolta komolyan.Jaj ne aggódj.Kicsim.Én nem hagyom kárba veszni az álmodat.És ha jót akarsz magadnak most azonnal velem jössz haza.Pontosabban a lakosztályomba.-mondtam neki komolyan.

     -Hogyhogy lakosztály?-kérdezte meglepve.

     -Hát miután hazamentem összevesztem apuval és aval a kígyóval.Majd elmentem egy hotelbe.És azóta is ottvagyok.-mondtam neki.

      -Értem.Hát hazamegyek veled.De csak ha most megteszel valamit..-mondta.

      -Érted bármit kicsim..-mondtam.Hirtelen megcsókolt.Majd felálltunk.Justin összepakolt és levittük a csomagokat a kocsiba.Majd elindultunk hazafele:

      -Tudtad hogy Pattiék nagyon aggódnak érted?-kérdeztem.

      -Igen…Majd holnap felhívom.De most vezetek.-mondta.Csendben hajtott tovább.Majd kiszálltunk a kocsiból és felemntünk a szállóba.De mikór a lakosztály fele lépkedtünk két alakot láttunk meg.Egy férfi és egy nő..

22.Rész:Éjszakai telefonáló

22.rész

Gyorsan haladtam az úton.Hamar beparkoltam és kiszálltam a kocsiból.Jessyt az ölembe vettem és a csomagtartóból kivettem a Jessy cuccait.Besétáltam az épületbe és onnan a liftbe.Mikor felértünk az emeletre megint kotorászni kezdtem a táskámban.Kikotortam a kulcsomat.Kinyitottam az ajtót és Jessyt letettem a földre.Kiváncsian szaglászott vlgig a lakosztályon.Én kipakoltam a cuccait.Majd bevittem a fürdőbe és megfürösztüttem.Szegéntkém szőre már teéjesen össze volt ragadva.A kis tusfürdőjével gyorsan megmosdattam.Majd kihoztam onnan a törölközőjébe pakolva.Elővettem a hajszárítóját és a fésüjét.Lassanként megszárítottam a szőrét.Szép fehérre varázsoltam és felkötöttem a fején egy kis copfot.Előkerestem egy kisszoknyát neki.Feladtam rá és egy labdát adtam oda neki,hogy elfoglalja magát.Egés znap Justin hivogattam.Egyszer sem válaszolt.Többször felhívtam Ushert és Pattiet is.De semmi jelét nem adta,hogy hol van.Nagyon ideges voltam.Hirtelen eszembe jutott,hogy elfogyott Jesyy kajája és nekem se nagyon nincs mit ennem.Feékaptam a táskámat és Jessyt.Lemenmtem az autóhoz és elindultunk a hypermarket fele.Közben bementem a világ legjobb állatos boltjába a kincsemnek ételt venni.Utána magamnak vettem egy műzliszeletet amit nem ettem meg.Nem volt étvágyam.Hazamentünk és Jessynek kiraktam a kajáját.Nagy étvággyal megette a kitett ételt.Elmosolyodtam ahogy fgyeltem.De ez a mosoly gyorsan lefagyott az arcomrol ahogy Justin megint belopta magát az elmémbe.Csak 9 óra volt de én befeküdtem az ágyamba.Jessy mellém tette a kis buksiját és mancsát a pici szemére tette.Hamar elaludtam....Hajnali 2 körül megszólalt a telefonom.Most egyből felkaptam.De nem Usher volt:

   -Igen?-szólatm bele.

   -Szia.Van rá 5 perced hogy a parton legyél.-mondta az ismerős gyerekhang és letette.Kiszöktem az ágyból és felöltöztem.Jessy nem ébredt fel ezért otthon hagytam.Gyorsan előkaptam a kocsikulcsom és a szobakulcsom majd a telefonomat is és bepakoltam a táskámban.Gyorsan lementem a földszintre,de ezúttal nem rohangáltam mint aki nem komplett.Diszkréét módon elmentem az autómig.Gyorsan beültem és a part fele hajtottam.Megláttam egy Porche-t.Kiszállt belőle egy magasabb alak.De nem ismertem fel.Intette hogy kövessem.Beült a kocsiba és elindult.Én követtem.Nemnagyon figyeltem merre megy.Majd egy hatalmas ház elé értünk.Leparkoltam a porche mellett és kiszálltunk.A magas alak körvonalai lassan kirajzolódtak a közeledő fényben.Majd leesett ki is az.Ryan:

  -Ryan?-kérdeztem meglepve.

  -Christina...-nevette el magát.

  -Mi a fenének rángattál el ide az éjszakak közepén?-kérdeztem idegesen.

  -Majd meglátod.-mondta és szótlanul haladtunk egymás mellett.De Ryan nem itt lakott.Nem értettem mit akar itt.Bementünk a házba és az emelet felé lépkedtünk.Majd egy szoba fele indultunk.Ryan megfogta a kilincset és benyitott.A hatalmas fotelben egy alak csücsült...

21.Rész:Minden hiába..

21.rész

Én hirtelen megfprdultam és azt reméltem Justin az.De nem ő volt.Egy magas szőke férfi.A 40-es éveiben járhatott:

  -Elnézést kisasszony de a part le van zárva.-mondta nyugodt hangon.

  -Oh én értem.De nézze keresek valakit.Nagyon fontos.Kérem.Vállalom a felelősséget.-mondtam kérlelőn.

   -Nos kisasszony ezt nem lenne szabad.Pontosabban kit is keres?Hátha láttam.

   -Öhm...izééé-haboztam.nem akartam megmondani ki az.-hát egy alacsonyabb 16 év körüli barnahajú srácot keresek.Egy fekete Range Roverje van.-mondtam neki.

    -Nem láttam.Nos tudja mit?Keresse meg.De vigyázzon magára és a tengerisünökre.-mondta aggódó pillantással.Körbejártam a tengerpartot.Sehol sem volt.Kezdtem azt érezni,hogy már nem Georgiában van.Újra megpróbáltam tárcsázni.De semmi.Visszamentem a kocsimhoz és beültem.Észrevettem,hogy közben odaparkolt mellém egy másik Range Rover.Gyorsan a rendszámára pillantottam.De nem Justiné volt.Visszafordultam a volán elé és beindítottam a kocsit.Kifordultam a parkolóbol és Justinék háza fele vettem az irányt.Megint jóval a megszabott sebesség felett haladtam.Mire odaértem Pattie kisírt szemeivel várt.Közben Usher csitítgatta kisebb nagyobb sikerekkel.Kiszálltam a kocsiból.Pattie rögtön nekem esett:

   -Naa?-kérdezte hirtelen és olyan aggódó szemekkel nézett amire az ember szivesebben mond igent,mint nemet.De nekem sajnos nemleges választ kellet adnom:

   -Sajnálom...-mondtam és lesütöttem a szemeimet.Hajnali 5 volt.Beültem a kocsimba és a szálloda fele hajtottam.Mikor odaértem kiszálltam a kocsibol és a főbejárat fele indultam.Beléptem a hatalmas épületbe és a lift fele lépkedtem.Beszálltam a liftbe és megnyomtam a megfelelő gombot.Hamar felértem.A szobám fele indultam.Elkezdtem kotorászni a táskámban.Keresgéltem a kulsomat.De megláttam egy tárgyat.Jessy neve volt rajta.Uristen.Jessy.Teljesen megfeledkeztem róla.Holnap odamegyek apámhoz és elhozom magammal.De megkaptam a szobám kulcsét.Rettenetesen fáradtnak éreztem magam.Ruhástól beleestem az égyamba.De nem bírtam aludni.Folyton Justin járt az eszemben.Mire sikerült elaludni,már világoság volt.2 órát ha aludtam.Nagyon fáradt voltam.De felkeltem.Ittam egy kávét.Majd megfürödtem és átöltöztem.Mire mindezeket megoldottam már 8 óra volt.Lementem a parkolóba és beültem a kocsimba.Apu háza fele hajtottam.Nem érdekelt hogy milyen korán van.Mikor a ház elé értem kiszáltam a kocsiból és bevágtam az ajtót.Felmentem a kővekből kirakott lépcsőn és kopogás nélkül bementem a nyitott ajtón.Apu és Barbara pillantásával találkoztam:

   -Hol van?-kérdeztem köszönés nélkül.

   -De hát ezt mégis mire véljük?-kérdezte felháborodva Barbara.

   -Hagyd Barbara.-mondta és megfogta a kezét.Majd felállt a székről és hozzám fordult:

   -Örülök hogy hazajöttél..-mondta és ölelésre nyitotta karjait.

   -Nem maradok.Szóval örülhetsz Barbara.A kérdésemre felelj.Hol van Jessy?-kérdeztem és toltam el magamtól apámat.

    -Na de Christina?!-akadt ki apu

 -Mivan?Csak nem fáj az igazság.-kérdeztem.De hirtelen Jessy jött elő.Rögtön nekifutottam és felvettem.Szótéanul felmentem a szobámba és elvettem Jessy cuccait.Majd levonultam Jessy kis bőröndjével.Köszönés nélkül elhagytam a házat.Betettem a csomagtartóba Jessy cuccait és Jessyt az anyósülésre helyeztem.Épp indulni készültem mikór valaki kopogtaott az ablakomon.Oldalra szegeztem a pillantásomat.Apu volt az.Lehúztam az ablakomat:

  -Ha esetleg meggondolod magad..-mondta.

  -Nem fogom.-mondtam hidegen.Felhúztam az ablakomat és beindítottam az autót

20.Rész:Keresésén...

20.rész

Mikór benyitottam Pattie és Usher pillantásával találkoztam:

  -Gyertek induljunk.-mondtam és kifele tartottam.Ők is indultak utánam:

  -Menjünk egy kocsival.-mondtam.

  -Az enyémmel.-mondta Usher.Iegnlő választ adtunk Pattievel.Gyorsan beültünk a kocsiba.Pattie ült elöl.Usher gyorsan hajtott.Hirtelen megállt és kiszállt.Megkérdezett valakit.A személy nemlegesen bólogatott.Így jártuk körbe egész Georgiát.:

   -Na jó ennek így semmi értelme.Menjünk haza és induljunk el külön-külön.-mondtam idegesen.

   -Egyetértek.-mondták egyszerre Pattiék.Usher hatalmas sebességgel hajtott,így percek alatt a ház előtt voltunk.Újra.Gyorsan kiszálltunk Pattievel.Én a Range Roveremet foglaltam el Pattie pedig a Lambhogrinijét.Ültem és figyeltem ahogy mindketten elhajtanak.Gondolkoztam egy kicsit az ő helyében.Hova menne ha....Megvan.Eszembe jutott valami.Gyorsan beindítottam.a kocsit és a tengerpart fele hajtottam.Hamar odaértem.Gyorsan kiszálltam és bementem a partra.A fél partot körbejártam.Nem láttam sehol.Kiáltottam közben.Majd mikór a derekam nem bírta tovább leültem.Többször is nekifutottam hogy felállok de nem sikerült.Muszály volt megállnom egy picit.Gyorsan átfutott a gondolatomon ,merre is lehet.Nagyon megijedtem.Megint átfutott rajtam az a gondolat...hogy talán....talán...Még gondolatban sem bírtam kimondani.Gyorsan elhessegettem azt a gondolatot és megint nekifutottam hogy felállok és folytatom a keresését.De ezúttal sem sikerült.Ekkor elhatároztam hogy akkor is felállok ha oiros hó esik.Megint nekifutottam.Nagy nehezen de felálltam.De akkor hirtelen valaki megfogta a vállamat...

19.Rész:Eltűnt...

19.rész

Egy hatalas tér tárult elém.Egy nagy nappali melyből egy konyha nyílt.Egy nagy fürdőszoba és egy ajtó által elrejtett hálószoba.Gyorsan bementem és lepakoltam.Majd aval töltöttem hátralevő perceimet,hogy a telefonomat nyomkodtam.Pontosabban smssel próbáltam elérni Justint.De nem sikerült.Megpróbáltam felhívni.De semmi.A könnyeim kijöttek a levegőre.Lasan csurogtak le az arcomon,mint egy patak.Majd feladtam.Lemondó arccal a telefonomat leraktam a kezemből és a fürdő fele tartottam.Közben minden gondoltat megfordult bennem,hol is lehet.A végső gondolatomat gyorsan elhessegettem,miszerint elszökött...Nagyon megijedtem.De ha véletlenül megtörténne soha nem bocsájtanám ezt meg Barbaranak.Ahogy betettem a fejema víz alá,hallottam a telefonom hívásjelzőjét.Ami tulajdonképpen a Never say never.Percek alatt kimásztam és a fejemre csavartam egy törölközőt.Majd a fürdőköpenyemet is felvettem.De annyira siettem,hogy megcsúsztam a vizes talajon és nagyon megütöttem magam,mikór a földre estem.Nagy nehezen felálltam de erre a telefonom  elhalgatott.Oda’’siettem’’ a telefonomhoz és megnéztem ki az.Reméltem hogy a kijelzőn Justint ír majd.De sajnálatomra nem Justin írt.Egy telefonszámot.Csak 1-2 másodperc múlva jöttem rá,hogy nem ismerem.Visszahívtam de nem vette fel.Majd megint megint megpróbáltam és felvette:

  -Haló.Ki az?-szólalt meg egy bizonytalan hang.

  -Heló.Hát te ki vagy.Te hívtál az elöbb.-szóltam neki türelmetlenül.

  -Ó bocsánat téves hívás.Elnézést kérek.Viszhall.-mondta és letette.A szívem újabb ezer darabra szakadt a cslódástól.Közben meg fájt a derekam is.Visszasántítottam a fürdőbe és megfürödtem.Majd utána a hatalmas háloszoba fogjává nyilvánítottam magam.A hatalmas franciaágy közepére feküdtem fel.Majd bekapcsoltam a bazinagy plazmatévét.Keresgéltem az adók közt.De mindenhol csak unalmas szövegek voltak.Kerestem egy zenecsatornát.Azt halgattam egy ideig.Észre se vettem és elaludtam..

   Hajnali 3 körül a telefonom hívásjelzőjére ébredtem.Átnyultam az éjjeliszekrényre és magam felé fordítottam.De nem láttam ki az,mert még az álomtól homályosan láttam.Nem vettem fel.Túl álmos voltam hozzá.Majd mikór harmadjára hívott anélkül,hogy megnéztem volna ki az a fülemhez kaptam:

  -Igen?-mondtam álmosan.

  -Mi a fenének nem vetted fel?.-kérdezte egy ideges ismerős hang.

  -Neked is szia.Mit akarsz éjjeli 3kor?-kérdeztem lasan újra álombamenő állapotomban.

  -Justin eltűnt.Bementem a szobájába és az abéak nyitva volt.Megpróbáltam elérni de nem veszi fel és az üzenetre sem felel.-mondta elhadarva az egészet.Erre gyorsan kinyiltak a szemeim és felszöktem ijedtemben.Remegő szájjal küldtem a választ:

   -Hogy mi?2 perc és ottvagyok.-mondtam és letettem.A derekam még mindig fájt de nem érdekelt.Gyorsan a bőröndömhöz rohantam és kikapta, belőle egy farmert és egy fehér lenge háromnegyedes blúzot,aminek a teteje ki volt vágva.Két perc alatt fehérnemőt is szedtem ki és felöltöztem.Egy lila suprát húztam fel mellé.A táskámat kerestem meg gyorsan.Beleraktam a kocsikulcsot a szállóm kulcsát a telefonomat és némi pénzt.Gyorsan kifordulatm az ajtón és bezartam.Odafutottam a lifthez és gyorsan beszálltam.Mikór leértem a földszintre újabb futásba kezdtem.Nekirontottam az ajtónak és kimentem rajta.Eközben a 2 recepciós tuti hülyének nézett.De most az egyszer nem érdekelt.A kocsimat kerestem.Nagy nehezen megtaláltam.Beültem  és kihajtottam az útra.Az úton jóval a megengedett sebesség felett haladtam.Pillanatok alatt Justinék háza elütt parkoltam.Láttam Usher kocsiját és a Pattiét is.Kicsit megkönnyebülten láttam hogy Justiné nincs itt.Ez azt jelenti,hogy kocsival ment.Hátha így hamarabb megtaláljuk.Gyorsan kiszálltam a kocsiból de a kelleténél jobban becsaptam az ajtót.A hatalmas ház ajtója fele futottam...

18.rész Szökésben

...Jussy.Megbeszéltük ,hogy 10 perc múlva találkozunk a parkba.
-Mennem kell!Császtok!-köszöntem el.
-Héhéhéhé!Hová mész?-kérdezte Barbara.
-A parkba találkozok Justinnal talán valami baj van?-kérdeztem megemelt hangnemmel.
-Velem ne ordibálj!És nem mész sehová föleg nem azzal az utca gyerekkel!-emelte el ő is a hangját.
-De igenis elmegyek!Apa elmehetek?-néztem apára.Bocsánatkérő tekintettel nézett rám.Felrohantam a szobámba és jól becsaptam.Egy percbe sem telt míg rájöttem a megoldásra.Mivel egy létra volt az első emeltnek támasztva megpróbálkoztam lemászni rajta.Kimásztam az erkélyen kívülre és leengedtem magam.Épp ,hogy elértem.Lassan de magabiztosan elkezdtem lefelé mászni.10 lépcsős volt a lépcső.Elég stabilnak tűnt.De az 5. lépcsőfoknál egy reccsenést hallottam.Abban a pillanatban leestem a földre.Szerencse ,hogy apáék a házba vannak ezért nem hallottak semmit.Baromira fájt a kezem mert arra estem.De muszáj elmennem a parkba...Jussyért.Fájós kézzel elcammogtam a parkig.Jussyt már ott találtam.
-Szia!-köszöntem neki.
-Szia!-ölelt meg.Elégé megnyomta a kezem.
-Ááááuuu!-nyögtem.
-Mi a baj?-kérdezte miközben  elengedett.
-Hát...hosszú.-nem akartam elmondani ,hogy Barbara utca kölyöknek tartja.
-Időm mint a tenger!Szóval mond!-kérlelt.
-Jóóó...-húztam el a szám.-Barbara egy utca gyereknek tart ezért nem engedett el....apa meg mert szereti neki adott igazat...én felrohantam a szobámba és egy tervet agyaltam ki...lemásztam a létrán de az ötödik foka eltört és leestem ,rá a kezemre.-meséltem el neki.Mikor kimondtam az "utca gyerekeset" láttam rajta ,hogy nagyon rosszul esik neki.
-És te mit akartál mondani?-kérdeztem.
-Semmit...-mondta és hátat fordított.Elkezdett menni.
-Most mi a baj?-kérdeztem miközben elé álltam.Láttam ,hogy 1-2 könnycsepp megjelenik az arcán.Igazából csak elsős korába láttam sírni mikor  megverték...(xĐ)
-Semmi!-kikerült és elszaladt.Küldtem neki egy sms-t."Lécci gyere vissza! :'("-írtam.Nem válaszolt.Én ezt úgy értelmezem ,hogy megharagudott.És ez mind amiatt az álnok kígyó miatt.Haza rohantam.Apáék a konyhába ültek és röhögcsééltek.
-Te meg hol voltál kisassszony?-fogta meg a vállam Barbara.De kihúztam a kezei közül és felmentem.Elhatároztam ,hogy elhúzok ebből a porfészekből.Utálom Barbarát.Apa berontott a szobámba mint egy vaddisznó(xĐ).
-Hová mész?-kérdezte megdöbbenve.
-Szállodába!Még egy 1*-os is jobb mint itt!Utálom Barbarát!-mondtam és közben pakoltam.
-Te  nem mész sehová!-mondta apa.
-De megyek!-pakoltam tovább.Nem nagyon pakoltam ki még semmit így kész is voltam.Felkaptam a cuccaimat és indulltam ki az ajtón.Barbara még mindig a konyhában ült.
-Hová mész?-kérdezte nem nagy törődéssel.
-Úgy hallottam ,hogy van az utcában egy szálloda hát oda!Én többet ide nem jövök!-és becsaptam az ajtót.Elmentem az utcába lévő szállodába  és bejelentkeztem.Volt nálam elég pénz.Enyém a 205.-ös szoba.Felmentem lifttel a 12. emeletre.Mikor benyitottam....

17.Rész:A szerencse a balszerencsével kézen fogva jár..

17.rész

A másik ismerős arc egy szőkehajú nő volt.Ismerős arcvonásain akadtak meg először a szemeim.Barbara.Apu felesége.Vagyis a mostohanyukám.Na ne.Őugye nem itt dolgozik.És neki nem üzleti útha van?Fenébe is:

   -Ááá Chris.Csakhogy ittvagy.-mondta Endrew boldogan.

   -Heló mindenkinek.-mondtam és is komor arccal.

   -A hölgy itt Barbara Clore.Ő a ruhaterveződ és a producered is.-mondta Endrew Barbarat bámulva.

   -Szia Barbara.-mondtam neki.

   -Szervusz kedves.-hangzott a komor válasz Barbara szájából.

   -Talán ismerik egymást?-érdeklődött Endrew.

   -Az apám felesége.-mondtam neki hirtelen.

   -Á értem.De hiszen ez csodálatos.-mondta Endrew.

   -Nos akkor folytassuk a bemutatkozást.Az úr itt Johnatan.Ő a testőröd.-mondta és mutatott egy hatalmas pasasra.Közben még bemutatott pár embert.De eközben Barbara le nem vette rólam gyilkos tekintetét és folyton úgy éreztem,hogy azt a gondolatot árasztja felém,hogy’’Úgyis tönkre teszem az életedet’’.Minden egyes pillanatba éreztem annak a kígygyónak a tekintetét.Majd mikór az ismerkedéseknek vége szakadt visszatértünk Barbarahoz.Ő még mindig engem figyelt de én másmerre figyeltem.Látszólag nem örült annak,hogy  munkatársak leszünk:

  -Öhm..Holnap 2-re gyere be ha tudsz rendben?-kérdezte Endrew.

  -Persze.Tudok.Akkor én megyek.Viszlát.-mondtam és sarkon fordultam.Kimentem az épületből és beültem a kocsimba.Beindítottam a motrot és kifordultam a parkolóból.Hazafele tartottam.Körülbelül 10 perc alatt értem haza.Miután leparkoltam a kocsit épp az ajó fele tartottam.De mikor a kilincset fogtam már a kapu elött megjelent egy gyönyörű  metálszínű Lambhorgini.Majd a volán mögött észrevettem Barbara arcát.Rögtön bementem a házba és úgy tettem,mintha nem láttam volna semmit.Odamentem és megpuszilatm aput.De pillanatokon belül belépett az ajtón a pokol átka.Barbara kecses léptekkel közelített apu felé.Lassan és ’’szenvedélyesen’’ csókot nyomott ajkaira.Nem értettem miért csinál úgy mintha kislány lennék és nem látnám mi áll a háttérben.Pontosabban azt hogy miért is van apámma.Mi más vezérelné ha nem a pénz.De ezen nem tudtam sokat gondolkozni mert megszólalt a telefonom.Kikaptam a zsebemből és rápillantotam.A kijelzők ez állt...

16.Rész:Első nap..

16.rész

Justin volt az:

  -Szia kicsim.Hazaértél?Milyen az új hely?-kérdezte boldogan.

  -Szia.Igen és nagyon jóó.Hercegnőnek érzem magam.-mondtam,bárt azt is odagondoltam hogy nem sokáig.

   -De hisz az vagy.Az én hercegnőm.-mondta.

   -Te meg az én hercegem.-válaszoltam.

    -Najó akkor.Nekem sajna mennem kell a stúdióba de utána érted megyek,mert nekem most jött meg a kocsim.-mondta.

    -Oké szia.puszi és szeretlek.-mondtam .

    -Én is szia.-mondta és lettte.Abban a pillanatban érkezett meg a kocsim.Apu is kijött és én elmagyaráztam neki,hogy ez az én kocsim.Ő segített átvenni a kocsit és beparkolta a parkolómba.Mert ugye megcímezett nekem egy parkolóhelyet is.És ezt aal nyilvánította meg,hogy beleírta a nevem a talajba.De a mellettem levő parkolónak a talajában ez a név volt:Jasmine..-nem tudtam ki lehet ez.De ami azt illeti nem nagyon foglalkoztatott.Visszamentem a házba és a szobámba siettem.Be akartam kapcsolni a tévémet de éppen megszólalt a telefonom.Endrew volt az:

 -Haló.-szóltam bele.

 -Szia.Arról lenne szó hogy be kellene jönnöd a stúdióba.-hallatszott a hadaró hang.

 -Most?-kérdeztem.

 -Igen.van 20 perced szia.-mondta és a válaszom nélkül letette.Én felálltam a fotelemből és lementem hogy szoljak apunak.el kel menjek..Ő bólintott én meg a garázs fele tartottam.Beültem a fekete Range Roverembe és kihajtottam az útra.A stúdió legalább 15-20 percre volt.Közben elhaladtam egy csomó üzlet mellet.Valahogy beértem a stúdió parkolójába.Kiszálltam a kocsiból és apró léptekkel közeledtem a terem felé.Mikór benyitottam a sok ismeretlen arc közül kettőt ismerte.Az egyik Endrew a másik..

15.Rész:Apuci hercegnője..

15.rész

               Forró ajkait a nyakamhoz tapasztotta.Erre rögtön felkaptam a fejemet:

                  -Megérkeztünk?-kérdeztem álmosan.

                  -Bizony.Gyere.-mondta és megfogta a kezemet,majd felállt.Én is követtem a példáját meg Pattie is.Lassan leszálltunk a gépről és a csomagjainkért sétáltunk.Az én bőröndöm jött leghamarann,utána Justinéké.Mikor megvolt minden csomagunk Jessyt is átvettem.Majd a kijárat fele lépkedtünk.Justint meg Pattiet Usher várta.Engem meg eredetileg apám kellene várjon.Csakhogy én nem láttam sehol.Miután Justinék elmenek egy magas barnahajú férfivel háromszor kerültük meg egymást,mire az megszólalt:

  -Christina?-kérdezte buta akcentusssal.

  -Igen.Apa..-mondtam félénken.Erre bólogatni kezdett.Én megöleltem és megpusziltam.Ami azt illeti rég nem láttam és hiányzott.Nagyon megváltozott az idők során.Fiatalosabb lett meg minden.Lehet hogy nem bírom Barbarat,de egész jó hatással van apámra:

  -És Barbara?-kérdeztem.

 -Épp üzleti úton van.De ha hazajön,nagyon jól fogjátok érezni magatokat.-mondta ujjongva

 -Aah..biztos..-mondtam unottan.Majd apa megfogta a két bőröndömet és cipelni kezdte a kocsija felé.Egy Rolls Roys tulajdonosa volt.A hatalmas fehér luxusautóba egyenesen jóérzés volt beülni.Apu nagyon jó sofőr,így hamar hazaértünk.Egy nagy sárgásra hófehérre festett háza volt,aminek 3 emelete is volt.Apu kiszállt a kocsiból és kivette a csomagjaimat,majd én is kiszálltam a kocsiból.Az ajóig egy gyönyörü köves út vezetett.A hatalmas ajtó elött megálltunk és apu lerakta a bőröndömet.Előszedett egy kulcsot és megnyomott valamit,aminek a hatására kinyílt az ajtó.Majd újra felkapta a cuccaimat és belépett a házba:

  -Hát itt lakom.Remélem tetszik.Gyere megmutatom a szobádat..-mondta és elindult a hatalmas lépcsőn felfele.A második szintre volt tervezve az én szobám.Ahogy beléptem ellepett az öröm.Egy hatalmas szoba várt rám,ami lila volt.Az egyik ablak alatt volt az ágyam amitn kék ágynemü díszesedett.A másik ablak alatt meg egy hatalmas íróasztal volt amin egy nagy Flamingóvirág csücsült.A padlón lila szőnyegek voltak,az ágyam mellett pedig valami szekrények voltak.Apu a kezembe nyomott egy adag gombszerüséget.Erre én elkezdtem nyomkodni őket.Ezeknek hatására a fiókok kinyiltak.Egyikben ékszerek,a másikban meg sminkek.A harmadikban meg egy Laptop volt.A szobában egy hatalmas tükör is volt aminek a háta mögött egy beépitett ruhásszekrény és cipősszekrény volt.Mind tele volt.Egy másik ajtó is nyílt a szobából.Az a saját fürdőszobám volt.Egy hatalmas Jacuzzi volt benne meg véce és kagyló.A fürdőszoba is hatalmas volt.A szobémban egyszerően királynőnek éreztem magam:

   -Nos tetszik?-kérdezte apu elégedetten.

   -Igen.Királynőnek érzem magam.-mondtam és megpusziltam.

  -Akkor pakolj ki és gyere le,a konyhába leszek.-mondta és kiment a szobából.Én neki is láttam a kipakolásnak.10-20 perc alatt megvoltam mindennel,már csak Jessy és a cuccai voltak hátra.A kis ágyát az égy ágyam mellé tettem.A táljait pedig az íróasztalom mellé pakoltam.A ruháit az én ruhásszekrénybe tettem és az ékszereit a fiókomba.Evel is kész lettem,majd kiengedtem Jessyt.Kiváncsian szaglászott körbe majd ki nem mozdult az árnyékomból.Lementünk együtt a konyhába ahol apu ült és nézett ki a hatalmas ablakokon:

   -Kész vagyok.Megyek körbenézek az udvaron jó?-kérdeztem de nem felelt csak bólogatott.Kimentem a hatalmas ajtón és elindultam Jessyvel.Míg én sétáltam Jessy futkorászott örömében.Az udvarom egy hatalmas medence volt és körülötte pedig napozóágyak.Egy hintaágy is volt nemmessze a kocsiparkolótól.Szobrok is voltak az udvar másikfelén.Közben meg észrevettem hogy valaki hív…

14.rész Utazás

Csendben ültünk és néztük a tévét miközben kényelmes helyzetemet megzavarta egy telefonhívás...Endrew volt az.
-Haló?-szóltam bele.
-Szia csak annyit akarok mondani ,hogy megváltozott a terv.Holnap reggel indulunk úgyhogy pakolj!Viszhall.-és letette.
-Segítesz pakolni?Holnap indulunk!-kérdeztem Jussytól.
-De persze!-mondta.Elő vettem a 2 nagy lila bőröndömet és elkezdtem pakolni a cuccaimat.Szóltam anyának hogy holnap indulok.Viszonylag hamar kész lettünk.Márcsak ki kell aludni magunkat az útra.Megengedték ,hogy Jussy itt aludjon mert ugyan azzal a géppel megyünk.Nem voltam álmos.
-Mit csináljunk?Én még nem vagyok álmos!-mondtam vagyis inkább nyafogtam.De nem kaptam választ.Megkérdeztem újra.De most sem válaszolt így hátra néztem.Ez bealudt.Én meg itt beszélek hozzá.Betakartam mintha kisbaba lenne.Bár úgy nézett ki.:) Hüvelyk ujj a szájba,térd felhúzva...mint a baby.Befeküdtem mellé de nem tudtam aludni.Legalább hajnali 4-ig fent voltam de utána sikerült elaludni.




Reggel 6kor keltett Jussy.
-Ébredj!Indulunk!-simogatta az arcomat.
-Álmos vagyok!-mondtam és a fejemre húztam a párnát de Jussy egy mozduatta leszedte.
-Justin,kérlek!--néztem rá.Megpuszilta a homlokomat.
-Indulnunk kell!-és adott egy csókot.Kikászálódtam az ágyból de olyan álmos voltam még ,hogy nem bírtam megállni a lábamon(fogyik kedvéért: elestem).Magammal rántottam a takarót is.Ott nyomban elaludtam a földön.De nem tartott sokáig.Magamon érezhettem egy vödör HIDEG vizet.
-Ki?Mi?Hol?Miért? Ryan!-dühöngtem.-Ezt mért kellett?
-Bocs,Justin ötlete volt!-mutogatott Jussyra.Én dühös pillantást vetettem mindkettőjükre majd elindultam a fürdő felé.Mindent rendbe tettem magamon de az álmosságot nem tudtam elfedni.Felvettem egy lila polót,csőnacival és egy lila converse-el majd indultam ki az ajtón.Pattie ült a kanapén anyával.
-Szia!-köszöntem Pattienek.
-Szia!Indulhatunk?-kérdezte.
-Ööö...igen!-válaszoltam és elvettem egy pirítóst a többit meg becsomagoltam.Utoljára  végig néztem a lakáson és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Hiányozni fog a kecó.Az egész város hiányozni fog hiszen itt nőttem fel.De az álmaimért mindent.Felvettem Jessyt és elindultam a kocsi felé.Még mindig ott égtelenkedett az az egy könnycsepp amit Jussy is észre vett.
-Mi a baj?-kérdezte suttogva.
-Semmi!Csak hiányozni fog a város!-letöröltem a könnycseppet.Megöleltem anyát és mondtam neki ,hogy hiányozni fog.Jussy megfogta a kezem és behúzott a kocsiba ugyanis egy kocsival mentünk Jussyékkal.Hívtunk egy autó szállítót úgyhogy a kocsi el volt rendezve.Hívtunk egy taxit majd beszálltunk.Én csak bámultam a helyet ami a szülővárosom volt.Itt éltem 15 évig.Nehéz elhagyni de meg kell tennem.Megérkeztünk a reptérre és kifizettük a taxit.Jussy egész végig fogta a kezem.A repcsin négyes ülések voltak.Én  ültem az ablaknál ,JUssy mellettem Jussy mellett  Pattie.Mivel csak 2 órát aludtam ezért átaludtam az égész utat.Jussy egész végig fogta a kezem.Ő ébreztett méghozzá nem is akárhogy....

13.Rész:A jóhír...

                                                               13.rész

Kiváncsi léptekkel sasszéztam Endrew fele.Felvintam a szemöldököm:

  -Ezek meg kik?-fakadtam ki neki.

  -Hát ők azok akik a világ leghíresebb modelljét fogják csinálni belőled.Persze ha te is akarod.-mondta.

   -Ez komoly?-esett le az állam.

   -Halálosan..-mondta.

   -Ez..ez...ez csodálatos.Uramisten.Az álmom..hát...hát..ez ez..-szökdöstem örömömben mint Jesyy mikór új ruhácskát veszek neki.

    -Szóval vállalod?-kérdezte csillogó szemekkel.

    -Ez kérdés?Persze,hogy vállalom...-montam neki hatalmas mosollyal az arcomon.

    -Helyes.De van egy feltétel.-mondta.De még ez sem tudta letőrőlni a mosolyomat.Kiváncsian érdeklődtem tovább.

     -És miaz?-kérdeztem.

     -Hát ezt itt nem tudják megvalósítani.Csak Atlantában.-mondta hirtelen félve.Sikítani kezdetm örömömben és megöleltem:

     -Akkor meg pláne vállalom.-mondtam majd eszembe jutott,hogyJustin is odaköltözik.És akkor lehetünk együtt.Jut eszembe ittvan a váróterembe:

    -Ennyi vagy még van valami?-kérdeztem vidáman.

    -Egyenlőre ennyi.Mehetsz..-jelentette ki.

    -Oké.Akkor viszlát.-mondtam és bűbájos léptekkel elhagytam a termet.A váróban csak Justin volt és egy kék fotelt tanulmányozott.Ahogy meglátott odafutott hozzám és aggódó pillanatot vetett rám,majd megölelt és csókot kaptam tőle.Visszacsókoltam és megöleltem.:

    -Nézd én..én.Beszéljük meg.-mondta.

    -....-nyitottam volna a számat de ő a kezét a számra tapasztotta evel megakadályozva mondanivalómat.

    -Ne mondj semmit.Előbb szeretnék mondani valamit.-mondta és én erre bólogattam:

    -Szóval amíg te bennvoltál átgondoltam ezt az egészet.És hát tudod tudnod kell elsősorban,hogy szeretlek.És azt is hogy ha már ilyen messze kerülünk egymástól akkor legalább ne veszekedéssel váljunk el.Én nem akarok szakítani veled.Ésretd?De ehez el kell hinned,hogy bármilyen messze is vagy tőlem sosem csalnálak meg.-nézett rám nagy őzike szemekkel és ölelt meg.:

    -Most végre elmondhatom amit akarok?-kérdeztem mosolyogva.

    -Igen...de kímélj légyszi.-momdta és röhögött.

    -Nem foglak..-jelentettem ki és szakadtam a röhögétől.

    -Kösz.-mondta és ölelt tovább.

    -Naszóval.Most azért h1vtak be mert valami hapsik szepermodellt csinálnak belőlem.Ez az álmom érted?Na és hát azt mondták,hogy ez itt nem lehetséges.Csak...ha..kiköltözünk..Atlantába.-mondtam neki.

    -Ez..ez..komoly?-kérdezte.

    -Halálosan.-mondtam neki és öleltem.

 -Dehát ez szuper.Chris.De miért nem mondtad hamarabb?Akkor nem kellett volna egy órán keresztül szenvednem egy nyálas beszéddel.-mondta és tettetett durcát mutatott arcán.

  -Csak azért nem mondtam mert te nem engedted.Ez az egyik ok a másik pedig az,hogy különben is annyira aranyos voltál.-mondtam neki majd ’’engesztelésképp’’ megcsókoltam.Erre ő ölbe kapott és levitt a kocsiig.Elsőre ellenkeztem de mivel túlerőben volt inkább feladtam.Beültünk a kocsiba és megengedtem hogy vezesse a kocsimat.Boldogan ült a volán mögé.Bekapcsoltuk a rádiót és éppen Katy Perry-Teenage Dream száma ment amit mindketten végig énekeltünk.Majd a végén egymást megtalsoltuk és röhögtünk magunkon.Mire hazaértünk Jessy már nagyon feldobott volt.Nem tudtam mitől:

   -Anyu képzeld....-sikítottam és futottam oda hozzá Justint magammal vonszolva.

   -Oké.De mit is?-kérdezte meg meglepve.Justinnal köszöntek egymásnak:

   -Hát Endrew kijelentette ma hogy ha Atlantába költözünk akkor szupermodellt csinál belőlem.És tudod ez a nagy álmom.Hát nem csodás.Ugye megteszed?-kérdeztem csillogó szemekkel.

   -Kicsim én...-mondta szomorúan.

   -Anyu..kérlek..ugye nem...-mondtam és Justin ölében landoltam.

   -Én nem akarok elköltözni.De ettől eltekintve nem akarom ősszetörni az álmaidat.És erre megvan a tökéletes megoldás is.-mondta.Én erre felpattantam Justin tartásából és a kezemet csípőre tettem.

    -Apád úgyis Atlantában él.Nála lakhatsz.Majd meglátogatjuk egymást.-montda és várta reakciómat.

    -Anyu.Összevissza 6 éve nem találkoztam vele és még csak nem is beszéltem vele.Milyen lesz az már hogy :Szia apu.Én vagyok az Chris.Tudod a kislányod.Jöttem hozzád lakni...Tuti hátast dobna.-montdam anyunak aki erre röhögni kezdett.

    -Kicsim.Ha valóra akarod váltani az álmaidat akkór valamit neked is áldozatul kel hoznod.És ez sosem egyszerű.Hidd eéűl nekem sem könnyű elengednem téged.De megteszem érted.-mondta és én csak néztem hol Jussyra hol anyára.

   -Jolvan na.De mégis hogy közöljem vele?-fakadtam ki.

   -Azt én elintézem.Te csak nyugodj meg.-mondta nekem.Én erre bólogattam és felmentem Justinnal a szobámba.Csendben ültünk és néztük a tévét miközben kényelmes helyzetemet megzavarta egy telefonhívás...

12.Rész:A faház...

12.rész

Felemelte az államat és mosolyogni kezdett.Ettől csak rosszabb lett,mert belegondoltam milyen is lesz ezt a mosolyt csak egy emlékben őrizni:

  -Hát téged mi lelt?-kérdezte,mintha nem is lenne rá kiváncsi.

  -Hát semmi azon kívül,hogy kevesebb,mint 24 órán belül elmész Atlantába ami isten tudja mennyire van innen.És ami azt illeti a barátnőd vagyok.És ha esetleg elfelejtetted volna akkor szeretlek.-mondtam neki egyre fennebb emelve a hangomat.

   -De majd meglátogatlak....-monda és hozzá tette azt halkan remélve,hogy nem hallom,hogy-ha lesz időm.-Azt gondolta nem hallom de csalódástokoztam neki:

   -Ha lesz időd?Hát köszönöm szépen.-mondtam és épp felállni készültem de két dolog tartott vissza.1.Justin erős ölelése 2.pedig egy telefonhívás.Gyorsan megnéztem ki az.Endrew a ’főnököm’ volt az:

  -Haló..-szólaltam bele.

  -Szia Chris.Gyorsan gyere be a stúdióba.Nagy hírem van.szia.-mondta és le is rakta válaszomat meg nem várva.Leraktam a telefont és akkor már csak 1 dolog tartott vissza.Justin két karja:

  -Justin most őszintén erre nincs időm.Be kell mennem a stúdióba.De utána megbeszéljük.Már ha van még mit..-mondtam neki.

  -Oké.Van mit.Igérem.Gyere elviszlek.-mondta.

  -Nem.-vágtam rá.

  -Chris kérlek..-mondta Justin és azokkal a nagy boci szemeivel nézett.

  -Jó.Csak gyere már.-mondtam neki kedvetlenül.Válasz nélkül ment ki a házból velem együtt.Levonszolt oda ahol a  fekete Range Roverem parkolt.Beültem a volán mögé és vezetni kezdetm.Mikór arra gondolt Justin,hogy elvisz szerintem elfelejtette,hogy nem vezethet.10 perc alatt ott voltam.Kiszálltunk mindketten és egymástól pár centi távol sétáltunk.Csendben lépkedtem elől.Benyitottam a stúdió termébe és hirtelen 5-6 szempár landolt rajtam.Kérdőn néztem rájuk.Justin kimmaradt és pedig bementem.Egyre bennebb haladtam a teremben és Endrew fele vettem az irányt..

11.rész Island Records

De rögtön utána még vagy 5 hapsi figyelt meg minket tetőtöl talpig...furán néztem rájuk.
-Mi van nem láttatok még embert??-kérdetem még mindig fura fejjel.Erre nem néztek tovább.Usher oda jött hozzánk és betessékelte Jussyt a mikrofon mögé.Kiválóan elénekelte.Usher félre hívta Jussyt.
-Te figyuzz!Mi lenne ha sztárt csinálnánk belőled?-kérdezte Usher Jussytól.
Jussy vigyorgott mint a tejbe tök és vadul bólogatott.
-Oké!Akkor beszéld meg anyukáddal és majd hívj fel!Ha megengedi találkozunk az Atlantában az Island Recordsnál!-kacsintott Jussyra majd elment.Jussy oda jött hozzám fülig érő mosollyal.
-Mi van?-kérdeztem majd föl álltam a fotelból.
-Ha anya megengedi elmegyünk Atlantába!-mondta még mindig fülig érő mosollyal.Nekem rögtön lelohadt a mosolya az arcomról.Ahogy éreztem még pár könnycsepp is megjelent a szememben.
-Az jó!-mondtam egyhangúan és mentem ki az ajtón.Jussy nem is jött utánam.
                                                      


                                                      ***Jussy Sz.sz.***
Hazamentem és oda szaladtam anyához.
-Anya képzeld!Usher azt mondta ,hogy ha bele egyezel  akkor elmegyünk veled Atlantába és elvisz az Island Recordshoz és ott bemutat embereknek...-meséltem el az egész történetet.
-Hát ha szeretnéd...-nem hagytam ,hogy befejezze.
-Köszi...köszi..köszi...-puszilgattam meg.Kikaptam a zsebemből a mobilom és hívtam Usher.
-Helloo!Anya megengedte!-újságoltam.
-Rendben!Akkor pakoljatok össze és induljatok el!Én már elindultam repülővel!Szólj ha megjöttetek!-és kinyomta a telefont.




                                                    ***Chris sz.sz.***


  Otthon ültem az ágyamon és csak bámultam a falat.Megcsörrent a telóm.Jussy.
-Haló?-szóltam bele kedvetlenül.
-Szia ! Képzeld anya megengedte!Ma megyünk Atlantába!-ujjongott.Én kinyomtam a telót.Biztos furának tartotta de ez van!Nem bírtam hallatni ahogy azt hangoztatja ,,hogy elmegy.Csak feküdtem az ágyban és néztem a plafont.Egyszer csak csöngettek.Kimentem kinyitni ,hogy csináljak valamit.Justin állt előttem.
-Szia!Jöttem elköszönni!-mondta és megölelt.
-Szia!-néztem a barna szemeibe.
-Hiányozni fogsz!-mondta és beszállt a kocsiba.Én csak könnyes szemmel bámultam ahogy elhajt a kocsival.Becammogtam a házba és ismét  csak a plafont bámultam.
Így telt el a nap.


Reggel lementem reggelizni majd elvittem Jessyt sétálni.Elmentünk a parkba és ott sétáltunk.A friss levegő jót tett a fejemnek.Még sokáig sétáltunk mikor megcsörrent a mobilom.
-Haló?-szóltam bele.
-Szia!Justin vagyok!Képzeld azt mondták ,hogy felveszünk számokat és lesz egy albumom!-örvendezett.-És ,hogy költözzünk Atlantába!  ,mert úgy könnyebb!
-Oké!Az jó...gondolom!-csak arra tudtam gondolni ,hogy nem találkozunk már.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Áhh semmi!Azon kívül ,hogy a barátnőd vagyok és te meg elmész!-sírtam.
-Na jó most megyünk haza összepakolni és akkor megbeszéljük!-mondta és lerakta.
  Sírva mentem haza.Jessy látszólag még nem akart de azért haza vittem.Sírva borultam az ágyamra és néztem a Jussyval készült közös képemet.Mind kettőnkön fülig érő mosoly.Ez nem is volt olyan régen. A kis faházban amit közösen építettünk.Az erdő mélyén.Amiről csak mi tudunk.Fogtam magam és elmentem oda.Leültem a kis padocskára ami be volt téve és elgondolkoztam.Hogy mennyire fog hiányozni Jussy...hogy milyen jó les neki...meg minden.Én meg itthon fogok tipródni egyedül.Sokáig ott ültem a faházban és gondolkoztam.    Majd hívott Jussy ,hogy legyek a faházban 2 kor. Az negyed óra múlva lesz.Addig itt ültem és sírtam.Hamar eltelt és Jussy is megjött. 
-Szia!-és észre vette a szememet ami vörös volt a sok sírástól...