27.rész
Justin volt az.Gyorsan felvettem:
-Szia.-trilláztam boldogan.
-Szia édes..-mondta viszonozva hangnememet.
-Mondd,mi a baj?-kérdeztem.
-Hát baj az nincs.Nos csak azért hívtalak,hogy szabad-e a terep..-mondta reménykedve.
-Nos...-mondtam de félbe szakított
-Értem..-hangolódott le.
-Megengeded,hogy elmondjam?-kérdeztem nevetve.
-Aha..-válaszolt még mindig lehangoltan.
-Na szóval.Most be kell mennem a stúdióba.De utána elmehetünk ahova akrod.És ha gondolod velem is jöhetnél és ha ezt téged boldoggá tesz..megengedem hogy vezess...-mondtam neki viccesen.
-Ez jó ötlet.De a vezetésért nem kell aggódnod.10 perc és ottvagyok..-mondta nevetve.
-Oké.-mondtam
-Ja és a napszemüvegem nálad hagytam.Hozd el légyszii..-kérlelt viccesen.
-Okéé-nevettem el magam,majd letettük mindketten.Gyorsan magamhoz vettem a csomagot és lefutottam a lépcsőn de a szobámat a biztonságért bezártam.Mielőt kimentem az ajtón apunak odavetettem egy sziát. Mikór kiléptem a házból Justin feket kocsia már várt.Gyorsan odamentem és beszálltam.Hamar megcsókoltam és kikotorásztam a szemüvegét a táskámból.Justin beindította az autót és percek alatt a stúdió parkolójában találtam magam.Kiszálltunk a kocsiból és kézenfogva sétáltunk befele az épületbe.De közben megpillantottam Barbara autóját.Francba.Ennek mindenhol ott kell lennie?.
Mikór felértünk a váróba egy hosszú fekete és göndörhajú csaj volt.Magasságra annyi lehetett,mint én.Hirtelen felénk fordította pillantássát.Angyali arca volt.Arcvonalai tökéletesebbek voltak,mint bérkinek.Ilyet még smink sem volt képes tenni.Elhúzta észrevétlenül a száját és pillantását a falra szögezte.Bementünk a terembe és Jeremy nagy öleleéssel köszöntött.Barbara is itt volt.Fanyar pillantást vetettem rá de meglepetésemre sugárzó őszinte mosolyt vetett rám.Gyorsan elfordítottam a fejemet.Odamntem az új csapatomhoz és közölték miért kellett bejönnöm.Valami ruhatervek volt a téma.Gyönyörűek voltak,ezért rákérdeztem ki tervezte őket.Barbara nyujtotta fel kissé félőn a kezét.Mosolyogtam egyet neki majd visszaszegeztem a pillantásomat a tökéletes vonalú rajzra.Közben eszembe jutott a csomag.Gyorsan kibontottam.Anyu küldött benne nekem ruhaterveket.Felbecsülhetetlenül örültem neki.Mellékelt egy levelet is de arra nem volt időm.Odaadtam a srácoknak és kiválasztották a legjobbakat.Közben a Barbara rajzaiból is kiválasztottam a legszebbeket.Bár nehéz volt a választás.Mind egyszerűen csodás volt.
Közben észre se vettem,hogy Justin nincs mellettem.Körülnéztem a nagy teremben.Majd a besőtétitett ablaú ajtónál pillantottam meg.A pillantása a lányra szegeződött.A lány viszonozta.De nem az ő pillantásást,mert nem tudhatta hogy Justin figyeli,a sötét ablakon keresztül.Jusztin pillantása egyszer-kétszer cikázott köztem és a lány között.Egyszer elkaptam a pillantását de akkor rögtön el is fordította a fejét.Reflexszerűen a lányra pillantott.Csinos alakját mérte végig minden alkalommal.Várt valamire.Nem tudtam mire de várt valamit a lánytól.
Befejeztük a ruhatervezési részt.2-3 órába tellett.De legalább Justin nem unta magát.Odamentem hozzá és megcsókoltam:
-Vége...-mondtam halkan.De nem felelt.Bámulta a lányt.
-Justin?-kérdeztem meg kisssé féltékenyen.
-Jajj bocsi csak...nem figyeltem.-mondta,de eközben a pillantása a lány szemeit vadészta.
-Ja.Arra rájöttem,hogy nem figyeltél..-mondtam.
-Jajj tényleg sajnálom.-mondta és megcsókolt.Olyan gyengéden tette ezt,hogy minden harag és féltékenység.Közben a lányt figyeltem.Abban a pillanatban ahogy Justin ajka az enyémre tapad,a lány mintha látná..olyan gyorsan elkapta a fejét.Összeszedtem a cuccaimat és indulásra készen álltunk:
-Mehetünk?- kérdezte Justin
-Igen.-Mondtam.Megfogtam a kezét és kifele sétáltunk.Mikór a kilincsre tette a kezét a lány pillantása hirtelen az ajtó fele szökött.Ekkor Justin hirtelen elengedte a kezemet és pár métert távolodott tőlem.Mintha a ’’tisztes távolság’’-ot akarta volna megtartani.Mintha barátok lennénk csak.Nem akartam eröltetni semmire.Ami nem megy,azt nem kell eröltetni.Kiléptünk az ajtón és a lány gyorsan elkapta a fejét.Nem néztem Justin arcára.De anélkül is tudtam,hogy megint a lányt nézegeti.Mikór a kocsiba beültünk idegesen fészkeéődött az ülésen:
-Mi a baj Justin?-kérdeztem vidáman.
-Semmi.Csak olyan furán érzem magam.Nem lehetne elhalasztani a randit?-kérdezte meg tőlem egyhangúan.
-De persze.-mondtam.Ezután nem szóltam semmit.Egész úton kerülgetett a sírás.Mikór megérkeztünk Justinhoz hajoltam,hogy megcsókoljam de ő mintha itt se lennék elfordította a fejét és bámult ki az ablakon.
-Akkor szia.-mondtam neki és gyorsan kiszálltam.A könnyeim elkezdet eredni és bementem a házba..
*****Justin szemszöge******
Az a lány.Istenem..Csodás volt.A fekete göndör fürtjei ahogy az arcába ömlöttek.A szája vonala.Az arca csodás körvonala.
Most mi legyen?Chris vagy ő?Most mi legyen?Mit tegyek..Christ nem hagyhatom el…Az szemétség lenne tőlem.Ráadásul ő segít,hogy énekes legyek.Közben megszólalt a telefonom..a képernyőn Usher neve villogott..felvettem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése