26.Rész:Hazatérés

26.rész

                                                          ******Justin szemszöge******

-Hogy muszály volt-e?Édes kisfiam.Eltüntél minden szó nélkül.Azt se tudtam mi van veled.De ha nincs ő..akkor ...talán még most se tudnám hol vagy...-vágta a fejemhez anya.Majd gyorsan megölelt,mint egy gumibabát.Nagyon szorított de inkább nem szóltam.Tudtam hogy nem lett volna szabad ezt tennem.Főleg nem anyával és Chrissel.De megettem.És megbántam...De most remélem nem haragszik...

****Chris szemszöge****

Miközben hazafele ballagtam azon gondolkoztam,hogy milyen lehet Jasmine.Istenem,hogy a fenébe fogom én kibírni ezt.Mi a fenének nem jött velem anya.’’Anya’’.Ahogy a gondolatom megformálta a szót máris hiányozni kezdett.Vajon mi lehet vele?.De ezt a gondolatot gyorsan megzavarta egy váratlan telefonhívás.Gyorsan rávetettem a pillantásomat a telefonomra.Egy telefonszám volt az.Felvettem:

  -Igen?-szólaltam meg.

  -Szia.Bekéne gyere a stúdióba.-hangzott Jeremy ismerős hangja.

  -Most?-fakadtam ki boldogságomban.

  -Tegyük át más időpontra?-kérdezett visssza meglepve.Nem értette hangnememet.

  -Eszedbe ne jusson.20 perc és ött vagyok.-mondtam neki és letettem.Lasan futólépéseket vettem fel és hazáig így mentem.Mikór beértem a házba minden köszönést nélkülözve a szobám fele lépcsőztem.Apu ezt észre is vette:

   -Neked is szia Chris..-mondta lentről nevetve.

   -Oh..bocsi ne haragudj csak..-mondtam és jöttem is lefele a lépcsőn egy kék farmer és egy lilás feháres topp kíséretében,a vállamon a kistáskám és benne mindenem:

    -Hova,hova kisasszony?-kérdezte viccesen.

    -Hát behívtak a stúdióba.-mondtam.

    -De most muszály?Mindjárt visszaérnek Barbaraék.-mondta.

    -Nem lehet kihagyni.S különben is engem annyira nem érdekel Jasmine,vagy mi a neve...-mondtam apunak viccesen.Erre ő fura pillantást vett rám:

     -Jó majd ’’igyekszem’’ visszaérni.-mondtam.

     -Helyes.-mondta.Én erre megőusziltam és kifele indultam mikór visszatartott:

     -Ja és Chris..-nem fejezte be.

     -Igen apa?-vontam fel a szemöldököm viccesen.

     -Csomagod jött.Ott az íróasztalodon.-mondta.

     -Miért nem ezzel kezdted?-kérdeztem nevetve és a szobám fele vettem az irányt.Gyorsan felfutottam a szobámba és megláttam egy vaskos fehér borítékot.Elkezdem bogarászni rajta,hogy pontosan kitől van.De nem volt időm megtalálni,mert a telefonom közbeszólt.Gyorsa türelmetlen pillantást vetettem rá.De mikór megláttam ki hív,minden minden bajom hirtelen elszállt...