.Nem.Én köszönök mindent.És tudnod kell,hogy szeretlek..-mondta de ekkor telefont kaptam....Usher volt az.
-Haló?-szóltam bele.
-Csak azért hívlak ,hogy nehogy elfelejtsétek a meghallgatást 2 óra múlva!Csak ennyit akartam!Szia!-és letette.Meg se bírtam szólalni.
-Ki volt az?-kérdezte Jussy.
-Usher,figyelmeztetett hogy ne felejtsük el a meghallgatást!-mondtam.Még csak 2 óra volt és unatkoztam.
-Csináljunk már valamit!-nyafogtam.És bevágódtam a kocsiba.
-Oké!Menjünk le a tengerpartra!-nézett rám mosolygósan.
-Benne vagyok!De akkor haza kell mennem fürdőruháért!-mondtam de nem válaszolt.Egy ideig szótlanul mentünk majd leparkol.
-Itt vagyunk!-kiáltott fel.De nem nálunk voltunk.Nem is náluk hanem a tengerparton.
-Justin,hallottad amit mondtam??-néztem rá "dühösen".-nincs ruhám!
-Nem baj!-vont vállat.Kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva sétáltunk.Hirtelen megállt majd elkezdett rohanni velem a tenger felé.Én meg az ügyes természetemmel elhasaltam a saját lábamban.Tiszta homok lett a fejem.
-Ez a te hibát!-és mérges pillantást vetettem Jussyra de nem bírtam ki röhögés nélkül.Ő is elkezdett röhögni.Muszáj volt lefröcskölnöm.
-1-1-mosolyogtam rá.
-Szóval ez nem számít?-és letámadott.Lenyomott a víz alá.Halottat tettettem.
-Jajj ne!Most szájból-szájba lélegeztetést kell adnom!-nevetett.Kihúzott a partra és lélegeztetett.
Kinyitottam a szemem és rámosolyogtam.
-Így mindjárt jobb!-mondtam miközben keltem föl a földről.
-Nem lehetne még egyszer?-kérdezte nagy vigyorral az arcán.
-Nem!-nyújtottam rá a nyelvem erre ő felkapott a hátára és behurcolt a tengerbe.Én kapálóztam össze-vissza de nem engedett el.
-Justin engedj el!-kapálóztam.
-A-a!-mondta.
-Engedj el!-kiáltottam rá még egyszer.
-Biztos?-kérdezte és megállt.
-Igen!-mondtam határozottam.Erre ő bele ejtett a vízbe.A víz bement a számba és az orromba.Elég szar érzés volt.Kiskoromba is mindig ezt csinálta az apám.Erre mindig bevágtam a durcát és nem szóltam hozzá míg bocsánatot nem kért.Gondoltam Jussyval is ezt csinálom.Fogtam magam és kisétáltam a partra.Felvettem a cipőm és elindultam.
-Hééé!Várj!Hová mész?-kiabált utánam Jussy.Utánam futott.
-Mi a baj?-kérdezte mikor elém állt.Én csípőre tettem a kezem és vártam a bocsánat kérését.
-Sajnálom!-mondta és megöleltem.
-Már megszoktam!-súgtam bele a fülébe.Mintha tudtam volna mit tervez....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése