13.rész
Kiváncsi léptekkel sasszéztam Endrew fele.Felvintam a szemöldököm:
-Ezek meg kik?-fakadtam ki neki.
-Hát ők azok akik a világ leghíresebb modelljét fogják csinálni belőled.Persze ha te is akarod.-mondta.
-Ez komoly?-esett le az állam.
-Halálosan..-mondta.
-Ez..ez...ez csodálatos.Uramisten.Az álmom..hát...hát..ez ez..-szökdöstem örömömben mint Jesyy mikór új ruhácskát veszek neki.
-Szóval vállalod?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Ez kérdés?Persze,hogy vállalom...-montam neki hatalmas mosollyal az arcomon.
-Helyes.De van egy feltétel.-mondta.De még ez sem tudta letőrőlni a mosolyomat.Kiváncsian érdeklődtem tovább.
-És miaz?-kérdeztem.
-Hát ezt itt nem tudják megvalósítani.Csak Atlantában.-mondta hirtelen félve.Sikítani kezdetm örömömben és megöleltem:
-Akkor meg pláne vállalom.-mondtam majd eszembe jutott,hogyJustin is odaköltözik.És akkor lehetünk együtt.Jut eszembe ittvan a váróterembe:
-Ennyi vagy még van valami?-kérdeztem vidáman.
-Egyenlőre ennyi.Mehetsz..-jelentette ki.
-Oké.Akkor viszlát.-mondtam és bűbájos léptekkel elhagytam a termet.A váróban csak Justin volt és egy kék fotelt tanulmányozott.Ahogy meglátott odafutott hozzám és aggódó pillanatot vetett rám,majd megölelt és csókot kaptam tőle.Visszacsókoltam és megöleltem.:
-Nézd én..én.Beszéljük meg.-mondta.
-....-nyitottam volna a számat de ő a kezét a számra tapasztotta evel megakadályozva mondanivalómat.
-Ne mondj semmit.Előbb szeretnék mondani valamit.-mondta és én erre bólogattam:
-Szóval amíg te bennvoltál átgondoltam ezt az egészet.És hát tudod tudnod kell elsősorban,hogy szeretlek.És azt is hogy ha már ilyen messze kerülünk egymástól akkor legalább ne veszekedéssel váljunk el.Én nem akarok szakítani veled.Ésretd?De ehez el kell hinned,hogy bármilyen messze is vagy tőlem sosem csalnálak meg.-nézett rám nagy őzike szemekkel és ölelt meg.:
-Most végre elmondhatom amit akarok?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen...de kímélj légyszi.-momdta és röhögött.
-Nem foglak..-jelentettem ki és szakadtam a röhögétől.
-Kösz.-mondta és ölelt tovább.
-Naszóval.Most azért h1vtak be mert valami hapsik szepermodellt csinálnak belőlem.Ez az álmom érted?Na és hát azt mondták,hogy ez itt nem lehetséges.Csak...ha..kiköltözünk..Atlantába.-mondtam neki.
-Ez..ez..komoly?-kérdezte.
-Halálosan.-mondtam neki és öleltem.
-Dehát ez szuper.Chris.De miért nem mondtad hamarabb?Akkor nem kellett volna egy órán keresztül szenvednem egy nyálas beszéddel.-mondta és tettetett durcát mutatott arcán.
-Csak azért nem mondtam mert te nem engedted.Ez az egyik ok a másik pedig az,hogy különben is annyira aranyos voltál.-mondtam neki majd ’’engesztelésképp’’ megcsókoltam.Erre ő ölbe kapott és levitt a kocsiig.Elsőre ellenkeztem de mivel túlerőben volt inkább feladtam.Beültünk a kocsiba és megengedtem hogy vezesse a kocsimat.Boldogan ült a volán mögé.Bekapcsoltuk a rádiót és éppen Katy Perry-Teenage Dream száma ment amit mindketten végig énekeltünk.Majd a végén egymást megtalsoltuk és röhögtünk magunkon.Mire hazaértünk Jessy már nagyon feldobott volt.Nem tudtam mitől:
-Anyu képzeld....-sikítottam és futottam oda hozzá Justint magammal vonszolva.
-Oké.De mit is?-kérdezte meg meglepve.Justinnal köszöntek egymásnak:
-Hát Endrew kijelentette ma hogy ha Atlantába költözünk akkor szupermodellt csinál belőlem.És tudod ez a nagy álmom.Hát nem csodás.Ugye megteszed?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Kicsim én...-mondta szomorúan.
-Anyu..kérlek..ugye nem...-mondtam és Justin ölében landoltam.
-Én nem akarok elköltözni.De ettől eltekintve nem akarom ősszetörni az álmaidat.És erre megvan a tökéletes megoldás is.-mondta.Én erre felpattantam Justin tartásából és a kezemet csípőre tettem.
-Apád úgyis Atlantában él.Nála lakhatsz.Majd meglátogatjuk egymást.-montda és várta reakciómat.
-Anyu.Összevissza 6 éve nem találkoztam vele és még csak nem is beszéltem vele.Milyen lesz az már hogy :Szia apu.Én vagyok az Chris.Tudod a kislányod.Jöttem hozzád lakni...Tuti hátast dobna.-montdam anyunak aki erre röhögni kezdett.
-Kicsim.Ha valóra akarod váltani az álmaidat akkór valamit neked is áldozatul kel hoznod.És ez sosem egyszerű.Hidd eéűl nekem sem könnyű elengednem téged.De megteszem érted.-mondta és én csak néztem hol Jussyra hol anyára.
-Jolvan na.De mégis hogy közöljem vele?-fakadtam ki.
-Azt én elintézem.Te csak nyugodj meg.-mondta nekem.Én erre bólogattam és felmentem Justinnal a szobámba.Csendben ültünk és néztük a tévét miközben kényelmes helyzetemet megzavarta egy telefonhívás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése