2010. november 21., vasárnap

17.Rész:A szerencse a balszerencsével kézen fogva jár..

17.rész




A másik ismerős arc egy szőkehajú nő volt.Ismerős arcvonásain akadtak meg először a szemeim.Barbara.Apu felesége.Vagyis a mostohanyukám.Na ne.Őugye nem itt dolgozik.És neki nem üzleti útha van?Fenébe is:
   -Ááá Chris.Csakhogy ittvagy.-mondta Endrew boldogan.
   -Heló mindenkinek.-mondtam és is komor arccal.
   -A hölgy itt Barbara Clore.Ő a ruhaterveződ és a producered is.-mondta Endrew Barbarat bámulva.
   -Szia Barbara.-mondtam neki.
   -Szervusz kedves.-hangzott a komor válasz Barbara szájából.
   -Talán ismerik egymást?-érdeklődött Endrew.
   -Az apám felesége.-mondtam neki hirtelen.
   -Á értem.De hiszen ez csodálatos.-mondta Endrew.
   -Nos akkor folytassuk a bemutatkozást.Az úr itt Johnatan.Ő a testőröd.-mondta és mutatott egy hatalmas pasasra.Közben még bemutatott pár embert.De eközben Barbara le nem vette rólam gyilkos tekintetét és folyton úgy éreztem,hogy azt a gondolatot árasztja felém,hogy’’Úgyis tönkre teszem az életedet’’.Minden egyes pillanatba éreztem annak a kígygyónak a tekintetét.Majd mikór az ismerkedéseknek vége szakadt visszatértünk Barbarahoz.Ő még mindig engem figyelt de én másmerre figyeltem.Látszólag nem örült annak,hogy  munkatársak leszünk:
  -Öhm..Holnap 2-re gyere be ha tudsz rendben?-kérdezte Endrew.
  -Persze.Tudok.Akkor én megyek.Viszlát.-mondtam és sarkon fordultam.Kimentem az épületből és beültem a kocsimba.Beindítottam a motrot és kifordultam a parkolóból.Hazafele tartottam.Körülbelül 10 perc alatt értem haza.Miután leparkoltam a kocsit épp az ajó fele tartottam.De mikor a kilincset fogtam már a kapu elött megjelent egy gyönyörű  metálszínű Lambhorgini.Majd a volán mögött észrevettem Barbara arcát.Rögtön bementem a házba és úgy tettem,mintha nem láttam volna semmit.Odamentem és megpuszilatm aput.De pillanatokon belül belépett az ajtón a pokol átka.Barbara kecses léptekkel közelített apu felé.Lassan és ’’szenvedélyesen’’ csókot nyomott ajkaira.Nem értettem miért csinál úgy mintha kislány lennék és nem látnám mi áll a háttérben.Pontosabban azt hogy miért is van apámma.Mi más vezérelné ha nem a pénz.De ezen nem tudtam sokat gondolkozni mert megszólalt a telefonom.Kikaptam a zsebemből és rápillantotam.A kijelzők ez állt...

1 megjegyzés: